Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

5. Levéltártan

472 ■ 5. Levéltártan

tív tényekre hagyatkozni (az előbb említett funkcionalitásra, jogszabályi előírásokra, formai-strukturális jegyekre), és így vélik megtalálni az iratra vonatkozó „abszolút igazságot” (mi az irat, mi az értékes és az értéktelen).

A levéltárba kerülő iratok diverzitásának kérdésére érdemes egy gondolat erejéig visszatérni. A jelenség nem volt teljesen új, korábbi tapasztalatok világszerte azt mutatták, hogy lassan emelkedett a nem hagyományos iratok (fénykép, mozgófilm, hangfelvétel stb.) aránya a levéltári állományban. A kihívásra a válaszok különbözők voltak, a kanadaiak például kialakították az ún. totális levéltár koncepcióját, ami szerint a közlevéltáraknak nemcsak a köz-, de a magániratokat is gyűjte- niük kell, legyenek azok bármilyen hordozón. (Ez a koncepció, bár időközben módosult, mind a mai napig nagyon erősen jelen van a kanadai felfogásban, a legékesebb jele ennek az egyesített Kanadai Nemzeti Levéltár és Könyvtár létrehozása, pontosabban a két intézmény egyesítése, amelynek gyűjtőköre az országra, illetve népeire vonatkozó teljes dokumentációra kiterjed.) Európában a speciális hordozókon lévő iratokra inkább külön intézményeket alapítottak. De a diverzitással kapcsolatban az igazi áttörést az informatika hozta, az, ami bármilyen típusú anyagot (szöveget, táblázatot, demonstrációt, mozgó- és állóképet, hangot) könnyedén integrál. Kijelenthetjük, hogy elsősorban ennek köszönhetően a levéltári irat fogalma kitágult, és korábban nem idevalónak tartott anyagokat is befogadott.

Amint a fentiekből láthatjuk, a XX. század végén és a XXI. század elején az elméleti kérdések körül nagy viták folytak és folynak. Az informatika, különösen az elektronikus iratok földrengésszerű változásokat eredményeztek mind a levéltárelméletben, mind a gyakorlatban. Mivel ma még minden nagyon képlékeny, nem tudhatjuk, hogy melyik irányzat fog a vetélkedők közül győztesen kikerülni. Az sem biztos, hogy lesz egy olyan általánosan elfogadott elv, mint a provenienciaelv volt a

XX. században. Az azonban mindenképpen figyelemre méltó, hogy a vitázók többsége ennek az elvnek a megújítása mellett tette le a voksát, de hogy a megújulás után rá lehet-e még ismerni, akár csak fő vonalaiban, azt ma még nem tudhatjuk.

5.2.1.2. RENDSZEREZÉSI ÉS RENDEZÉSI ALAPFOGALMAK « RADICS KÁLMÁN

■ Fondfőcsoport vagy szekció

A fondfőcsoport egy levéltári intézményen belül a legmagasabb szintű irategyüttes, amely valamilyen (például történeti, funkcionális, időrendi) alapon összetartozó fondcsoportokat, levéltárakat vagy fondokat foglal magában. A szekció elnevezés a Magyar Országos Levéltár történeti gyűjteményében (az 1992-es újraegyesítés előtt a Bécsi kapu téren őrzött iratanyagban) használatos.

■ Fondcsoport vagy levéltár

Afondcsoport egy fondfőcsoportba vagy szekcióba tartozó, valamilyen alapon összetartozó fondok csoportja. A rendszerezés alapja - a fondfőcsoportokhoz vagy szék