Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog

3.5. Az 1995. évi levéltári törvény és egyéb fontos levéltári jogszabályok ■ 341

használatára vonatkozóan teljesítse a közlevéltár fenntartójával szemben a törvényben meghatározott kötelezettségeket.

A levéltári törvény eredeti rendelkezései szerint a nem közfeladatot ellátó szerv ügyviteli szempontból már elévült, de maradandó értékkel rendelkező részét, valamint a természetes személyek maradandó értékű irathagyatékát a kulturális miniszter védetté nyilváníthatta. A védetté nyilvánítást az iratok tulajdonosa vagy a tulajdonos egyetértésével bármely levéltár kezdeményezhette. A védett levéltári anyagot a Magyar Országos Levéltár nyilvántartásba vette, és róla biztonsági másolatot készíthetett. A védett levéltári anyag szakszerű őrzését és kezelését az illetékes levéltár a helyszínen ellenőrizhette, illetve a konzerválási, restaurálási munkához segítséget vagy ingyenes szaktanácsot adhatott. A védett levéltári anyag elidegenítése esetén a védetté nyilvánító határozatban megjelölt levéltárat elővásárlási jog illette meg, az elidegenítést követően az új tulajdonosnak a levéltári anyag őrzési helyét be kellett jelentenie a Magyar Országos Levéltárnak. Az 1867 előtt keletkezett magániratot vagy a keletkezés idejétől függetlenül a jelentős közéleti személyiségek irathagyatékát, illetve irattári anyagának maradandó értékű részét elidegenítési szándék esetén a tulajdonosnak először a Magyar Országos Levéltár számára kellett vételre vagy védetté nyilvánításra felajánlania.

A 2001. évi LXIV. törvény a védetté nyilvánítással összefüggő előírásokat jelentősen megváltoztatta. így a védetté nyilvánítást a kulturális örökségvédelmi hatóság hatáskörébe utalta, és a levéltári törvényben meghatározott kivételektől eltekintve a védetté nyilvánítás lehetőségét kiterjesztette a nem közgyűjteményi intézményben őrzött, 50 évnél régebben keletkezett maradandó értékű magániratokra, valamint a keletkezés idejétől függetlenül

♦ a jelentős szerepet betöltött személyek irathagyatékára,

♦ a jogutód nélkül megszűnt, nem közfeladatot ellátó szervek irattári anyagának maradandó értékű részére,

♦ a privatizált állami gazdálkodó szervezet irattári anyagának a levéltári törvényben meghatározott részére,

♦ a működő, nem közfeladatot ellátó szerv irattári anyagának kereskedelmi forgalomba bocsátani kívánt, maradandó értékű részére,

♦ a nyilvános magánlevéltári nyilvántartásból törölt magánlevéltári iratokra.

A miniszter a kulturális javak védelmének összehangolásával és irányításával ösz- szefüggő hatósági feladatait a kulturális örökségvédelmi hatóság (2001-ig Kulturális Örökség Igazgatósága, majd Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) útján gyakorolja. Ennek keretében - a levéltári anyagot érintően - a hatóság feladatkörébe tartozik:

♦ a kulturális javak kivitelének engedélyezése (szabályozza a 17/2001. [X. 18.] NKÖM-rendelet),

♦ a kulturális örökség védetté nyilvánítása (szabályozza a 3/2002. [II. 15.] NKÖM- rendelet),

♦ az örökségvédelmi bírság kiszabása, valamint a védett levéltári anyag esetében az elővásárlási jog gyakorlása (a 2001. évi LXIV. törvény felhatalmazása alapján).