Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog
310 ■ 3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog sa, amely jobbára a pinceraktárak zömének kiváltása, más épületek, épületrészek levéltári célra hasznosítása és a fióklevéltárak, levéltári részlegek létesítése révén következett be. Ugyanakkor szaporodott a telephelyek száma, nőtt a széttagoltság, az 1980-as évek második felében már csak két megyei levéltár volt (a Szolnok és a Tolna megyei), amely egy épületben működött. Ekkorra a történeti levéltárrá vált Országos Levéltár raktárai is teljesen megteltek, ezért a még kinn lévő iratanyagot beszállítás után csak az alkalmatlan padlástérben tudta elhelyezni. Az Új Magyar Központi Levéltár fennállásának első évtizedében súlyos raktárhiánnyal küzdött, helyzete csak 1980 után javult. Az Országos Levéltár palotájának átadása után hatvan évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét új levéltári célépület létesüljön. A Szolnok Megyei Levéltár 1981-ben költözhetett be modernnek számító új otthonába. Új közös könyvtári-levéltári épület készült el 1984-ben Szegeden, amelyben a Csong- rád Megyei Levéltár munkaszobákat, kutatótermet és 2000 fin raktári férőhelyet kapott, ez azonban raktározási helyzetét csak kismértékben javította. Budapest Főváros Levéltára viszont egy régi üzemépület felújításával 15 000 fm befogadóképességű új raktárépülethez jutott. Hasonló mondható el a technikai feltételekről. Ebben az időszakban a fejlett országok levéltárai az ottani hatalmas technikai fejlődés következtében egyre korszerűbb eszközöket használhattak az állományvédelmi műhelyekben és a feldolgozó munkához. Ehhez képest nálunk például az Országos Levéltár restauráló- és mikrofilmező-műhelyei, amelyek a hatvanas években még korszerűen berendezettek voltak, a pénzhiány és a beszerzési nehézségek miatt fokozatosan elavultak, és így stagnált, esetenként visszaesett a restaurálási és a filmezési teljesítmény. Viszont ezekben az években létesítenek, igaz, jóval kisebb, saját restauráló- és/vagy mikrofilmező-műhelyeket Budapest Főváros Levéltárában, az Új Magyar Központi Levéltárban, Borsod-Abaúj-Zemplén, Baranya és Veszprém megyék levéltáraiban. Későn kerülhettek alkalmazásra a modern fénymásolók. Az elsőt az Országos Levéltárban állították munkába 1970-ben, a levéltárak többségében azonban csak az 1980-as években honosodhattak meg. (1986-ban tíz megyei levéltár a Soros Alapítvány támogatásának köszönhetően kapott egy-egy Rank Xerox másolót.) Az 1980-as évek közepétől jelentek meg levéltárainkban az első személyi számítógépek. A személyi ellátottság terén kedvező helyzetbe kerültek levéltáraink. Különösen érvényes ez a tanácsi levéltárakra. Egy megyei állami levéltárban 1967-ben 5-6 ember dolgozott, a tanácsosított intézményekben 1989-ben az átlagos létszám már 20 körül volt. (A szaklevéltárak zöme, különösen az egyházi levéltárak jóval kedvezőtlenebb helyzetben működtek, munkáikban nagymértékben rászorultak a külső segítségre, amit az általános levéltárak munkatársaitól többnyire meg is kaptak.) Az állami levéltárak (kivéve a Hadtörténelmi Levéltárt) összlétszáma 1967-ben 276 fő volt (ebből az Országos Levéltár 115, a Fővárosi Levéltár 23 dolgozóval részesedett), az általános levéltárakban 1989-ben 744 fő dolgozott (ebből az Országos és az Új Magyar Központi Levéltárban 222, Budapest Főváros Levéltárában 85). Utóbbi évben összesen 60 fő dolgozott a nem egyházi szaklevéltárakban. A levéltári tevékenység sok új vonással gazdagodott. Ha röviden kívánjuk jelle
