Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog
302 * 3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog Budapesti 1. Sz. Állami Levéltár, a Pest Megyei Közlevéltár pedig Budapesti 2. Sz. Állami Levéltár, míg például a Szabolcs-Szatmár Megyei Közlevéltár Nyíregyházi Állami Levéltár lett. 1960-ban a Miskolci Állami Levéltár sátoraljaújhelyi részlegét is önálló állami levéltárrá szervezték, és az egykor ott, Zemplén Megye Levéltárában dolgozó Kazinczy Ferencről nevezték el. (1968-ig maradt meg az önállósága.) 1960-ban a Budapesti 2. Sz. Állami Levéltár elnevezése Pest és Nógrád Megyei Állami Levéltárra, 1961-ben a Budapesti 1. Sz. Állami Levéltár elnevezése Fővárosi Levéltárra változott. Az Országos Levéltár illetékességi köre, iratátvételi kötelezettsége a központi államhatalmi és államigazgatási, bírósági és ügyészségi szervekre, a területi állami levéltáraké pedig a főváros és az illető megye, megyerész területén működött és működő - az Országos Levéltár és a Honvéd (Hadtörténelmi) Levéltár szervei kivételével - valamennyi szervre kiterjedt. Legalábbis ez következett volna az 1950. évi 29. tvr.-ből, azonban a hatalmat gyakorló állampárt, a Magyar Dolgozók Pártja és az attól közvetlenül függő szakszervezetek iratanyagához ténylegesen semmi köze sem volt a LOK-nak és az állami levéltáraknak. Az 1948-ban létrehozott pártintézmény, a Magyar Munkásmozgalmi Intézet jogot kapott arra, hogy az összes levéltár és irattár anyagából kiválassza a munkásmozgalomra vonatkozó dokumentumokat. E szakmailag megmagyarázhatatlan döntés következtében rengeteg levéltári iratot szakítottak ki szerves levéltári egységekből, és szállítottak a Munkásmozgalmi Intézetbe. 1951 és 1953 között az Államvédelmi Hatóság irányításával folyt a munka azért, hogy a „reakció” elleni harcban felhasználhassa a kompromittáló iratokat. 1955-ben az iratok egy része visszakerült az állami levéltárakba, de sok anyag eltűnt. A pénzintézetek, vállalatok, üzemek és szövetkezetek államosításával megoldásra várt a gazdasági levéltári anyag problémája. Korábban a levéltárak (a városok közüzemeit kivéve) nem foglalkoztak az ilyen iratokkal, és az új levéltári szervezet sem rendelkezett a szükséges feltételekkel. Eleinte a LÓK vállalta magára a jelentősebb gazdasági szervek iratainak begyűjtését a budai várbeli volt pénzügyminisztériumi épületben megszerzett helyiségekbe, majd egy 1952 végi miniszteri utasítással 1953. január 1-jével megszervezték a Központi Gazdasági Levéltárat. Az új intézmény az egész ország területéről átvette az országos jelentőségű gazdasági szervek történeti értékű anyagát, és ellátta az ezzel kapcsolatos feladatokat. A levéltár 1961. december 31-ig működött, feladatait az Országos Levéltár és kisebb mértékben a Fővárosi Levéltár vette át. Az 1950. évi tvr. ugyan nem szólt ilyen lehetőségről, 1956 után miniszteri engedéllyel három intézményi levéltár mégis létrejött: 1958-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem, 1963-ban az MTA, 1964-ben pedig a Szakszervezetek Levéltára. Külön levéltári hálózatot szervezett a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ennek a hálózatnak a központja a Munkásmozgalmi Intézet utódja, a Párttörténeti Intézet Archívuma, amelynek irányítása alá tartoztak a fővárosban és a megyékben létrehozott helyi pártarchívumok. Az állampárt archívumi hálózata kívül állt az állami és a nemzeti érdekű magánlevéltárak rendszerén, rá nem terjedt ki a minisztériumi irányítási jogkör.
