Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog
3.2. A levéltárügy alakulása 1950-től 1995-ig ■ 303 A LÓK minisztériumi főhatósága a központi államigazgatási szervek gyakori átszervezése miatt többször változott az 1950-es években. A Vallás- és Közoktatás- ügyi Minisztérium 1951. május 19-i megszűnését követően először a Közoktatásügyi, majd a Felsőoktatási, végül az Oktatásügyi Minisztériumhoz tartozott 1955. december 31-ig. A LÓK 1953-tól arra törekedett, hogy az iratkezelés és a levéltárügy főhatósági felügyelete közelebb kerüljön egymáshoz, ezért a levéltárügy Belügyminisztérium alá helyezését javasolta. Ezt nem tudta elérni, de azt igen, hogy össz- kormányzati szerv gyakorolja a levéltárügy felügyeletét. így lett a LÓK 1956. január 1-jével a Minisztertanács alárendeltje. Az új főhatósági rendszer rövid ideig állt fenn, 1957 áprilisában a levéltárügy a Művelődésügyi Minisztérium felügyelete alá került. Az 1956-os őszi forradalom és szabadságharc alatt a politikai hangulat és a diktatórikus vezetési módszerek miatti elégedetlenség oda vezetett, hogy a LÓK és a budapesti levéltárak dolgozói forradalmi bizottságokat szerveztek. Már a forradalom leverése után Levéltári Tanács alakult, amely elvi, módszertani és személyi kérdésekkel foglalkozott, lényegében a LÓK tanácsadó szerveként. 1957 januárjában a karhatalom felhívására befejezte működését. A LÓK 1957 áprilisában Levéltári Osztály elnevezéssel - jelentős létszámcsökkentést elszenvedve -, főosztályi jogállással beépült a minisztérium szervezetébe (neve később Levéltári Igazgatóságra változott), gazdasági osztálya viszont Levéltárak Gazdasági Hivatala néven önálló intézményként intézte tovább a levéltárak gazdasági ügyeit. 1958-ban módszertani kollégiumokat szerveztek azzal a feladattal, hogy elvi-módszertani anyagok és munkautasítások kidolgozásával segítsék a Levéltári Osztály munkáját. Az MTA és a minisztériumok képviselőinek részvételével 1959-ben alakított Levéltári Tudományos Tanács csak néhány évig működött. Ezekben az években területi szakfelügyelőket is megbíztak a levéltárak szakmai munkájának ellenőrzésére. 3.2.1.2. AZ EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK SAJÁTOS HELYZETE 1951 tavaszán a LÓK arra utasította a területi közlevéltárak vezetőit, hogy látogassák meg a területükön lévő nemzeti érdekű magánlevéltárakat, és tegyenek jelentést tapasztalataikról. Ez az intézkedés azt a célt szolgálta, hogy az állami levéltárak segítséget nyújtsanak az egyházi levéltáraknak anyaguk feldolgozásához, alapleltározásához. A pártállam katolikus „reakció” elleni kíméletlen harca azonban oda vezetett, hogy 1951 szeptemberében elrendelték a katolikus egyházi levéltárak közös állami és egyházi kezelésbe helyezését. Az egyházi levéltári raktárak ajtóit két kulccsal nyitható zárral szerelték fel, és a két kulcs egyikét az állami levéltár vezetője, a másikat az egyházi levéltáros tartotta magánál, vagyis csak együtt léphettek be a raktárba. E sajátos rendszert véglegesen csak 1957-ben szüntették meg. Az 1950-es évek elején a szerzetesrendek elleni intézkedések, a rendházak többségének felszámolása következtében a szerzetesrendi levéltárak sok iratanyagát állami levéltárakban helyezték el.