Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog

3.2. A levéltárügy alakulása 1950-től 1995-ig ■ 301

törvény. Az új hatalomnak elkötelezett szakemberek már 1948-tól egyre erősebben követelték a szocialista viszonyok megteremtését a levéltárügyben. 1950 közepén meg is született az új, immár szocialista jogszabály, nem törvény, hanem A levéltárakról szóló 1950. évi 29. törvényerejű rendelet (tvr.) formájában. Ez kimondottan a Szovjetunió levéltár-szervezési alapelveit példaképül véve, nagyfokú államosítást és centralizációt valósított meg. Államosította a vármegyei, a városi, a községi és a hiteleshelyi országos levéltárakat, és előírta, hogy ezeket, valamint a területi állami szervek és más közületek levéltárérett iratanyagait kerületi állami levéltárakba kell összevonni, amelyek az Országos Levéltárral és a Honvéd Levéltárral együtt a közlevéltárak sorába tartoznak. Közlevéltárakon kívül csak magánlevéltárakról és közérdekű irattárakról beszélt a rendelet. Az 1610-44/1950. (IX. 24.) VKM rendelet alapján a létező egyházi levéltárakat külön egyedi intézkedésekkel nemzeti érdekű magánlevéltárakká nyilvánították. Az egységes hálózatot képező közlevéltárak közvetlen irányítására létrehozták a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete és a Magyar Tudományos Akadémia tudományos irányítása alatt működő Levéltárak Országos Központját (LÓK). Egyedül a Honvéd (nemsokára: Hadtörténelmi) Levéltár maradt kívül a hálózaton, mert ennek az intézménynek a Honvédelmi Minisztérium maradt az irányító főhatósága. A LÓK - ún. középirányító szervként - közvetlenül irányította és ellenőrizte a közlevéltári hálózat intézményeinek szakmai munkáját, ennek keretében konkrét munkautasításokat adhatott ki, költség- vetési osztálya központilag intézte a levéltárak pénz- és gazdasági ügyeit. Mindez az Országos Levéltárra is vonatkozott. A LÓK feladatkörébe tartozott a nemzeti érdekű magánlevéltárak munkájának figyelemmel kísérése, gyakorlatilag ellenőrzése is. A tvr. igen fontos részét képezte az, hogy valamennyi szervre kimondta a történelmi értékű iratok levéltárba adási kötelezettségét (eleinte az 5, majd 1958- tól a 10 évnél régebben keletkezett iratokra terjedt ki ez az ún. archiválási kötelezettség), emellett a LÓK közreműködött az iratkezelési tárgyú jogszabályok előkészítésében.

A feltételek hiánya miatt hamar lemondtak a kerületi állami levéltárak felállításáról, helyettük már 1950 második felétől megyei és városi közlevéltárakat hoztak létre, pontosabban a volt vármegyei és városi törvényhatósági levéltárak nevét az ennek megfelelő elnevezésre változtatták. Egyúttal - mivel 32 területi állami levéltár fenntartását nem tartották szükségesnek - megkezdték elsősorban az egy településen működő megyei és városi intézmények összevonását. 1950 őszén Bács- Kiskun, Komárom és Veszprém megyék közlevéltáraihoz kapcsolták az ottani városi levéltárakat. 1951. január 1-jén újabb összevonásokra került sor, ami után a Fővárosi Közlevéltáron kívül megyénként általában 1-1, Csongrádban 2 (Szegeden és Szentesen), Győr-Sopronban szintén 2 (Győrben és Sopronban), összesen 21, továbbá egyelőre 4 városi közlevéltár (Baja, Debrecen, Pécs, Szeged) maradt meg. Ez év áprilisában a Nógrád Megyei Közlevéltár anyagát Balassagyarmatról Budapestre, a Pest Megyei Közlevéltárba szállították. 1952 folyamán mindegyik még létező városi közlevéltár megszűnt, így 1953-tól 21 területi állami levéltár működött, amelyeket ekkor a székhelyükről neveztek el. A volt Fővárosi Közlevéltár