Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog
3.1. A magyar levéltárak kialakulása és fejlődése az 1940-es évek végéig ■ 289 te a volt megyei tisztviselőket, hogy a megyei közügyeket érintő náluk maradt iratokat átadják. A jegyző szerteágazó feladatai miatt egyre kevésbé volt képes gondját viselni a növekvő levéltárnak, ezért a XVIII. század második felében külön levéltárnoki állást szerveztek a megyék többségében. A Helytartótanács 1752-ben királynői utasítást adatott ki a levéltárak rendezésére, majd ennek eredménytelenségét látva 1769-ben maga is szorgalmazta a levéltárak rendbetételét és lajstromozását. II. József külön megyei lajstromozói állások szervezését írta elő. Halála után a fellobbanó nemzeti érzés elősegítette azt, hogy a megyei nemesség is fontosnak tartsa a megyei szabadságjogok bizonyítékait őrző levéltárakat. Jórészt ennek köszönhető, hogy 1820-ig valamennyi megyében megszervezték a külön levéltárnoki állást. A török megszállástól mentes területeken a Mohács előtt is létező városi levéltárak folytonossága nem szakadt meg, a hódoltsági országrész városainak korábbi anyagai azonban többségükben elpusztultak (például Buda és Pest levéltárai is). 3.1.3.6. EGYHÁZI ÉS CSALÁDI LEVÉLTÁRAK A hiteleshelyi levéltárak középkori anyagában a török idők hatalmas pusztulást okoztak. A rendi országgyűlés és az államhatalom a XVI-XVII. században a jogbiztonság érdekében többször tett intézkedéseket a levéltárak megóvására. A XVIII. század közepén törvények rendelték el képzett jegyzők alkalmazását, bizonyos irat- kezelési szabályok betartását és az iratok regisztrálását. A II. József által Budán telekkönyvi feladatok végzésére létrehozott, rövid életű Provinciális Tábla (Landta- fel) mellett központi levéltárat is szerveztek, amelybe a megyék és városok meghatározott iratai mellett a hiteleshelyi levéltárak iratanyagát is össze kívánták vonni. A tervből csak az előkészítő munka, az iratok részleges lajstromozása valósult meg. Az érseki, püspöki, káptalani levéltárak többsége is nagy károkat szenvedett a XVI- XVII. században. A török kiűzését követően az elmenekült egyházfők visszatértek székhelyükre, és újjászervezték levéltáraikat. A reformáció meggyökeresedése után a református és az evangélikus egyház is fokozatosan kialakította levéltárait. A középkori családi levéltárak sem kerülhették el a pusztításokat. Már a XVII. században több főúri család (például a Batthyány, a Csáky és a Thurzó család) ren- deztette levéltárát. Később a Neoaquistica Commissio működése nyomán elszaporodó birtokperek elemi erővel sarkallták a családokat levéltáraik jó karban tartására. Egyre gyakrabban alkalmaztak külön levéltárost a főúri levéltárakban. 3.1.3.7. ERDÉLY LEVÉLTÁRÜGYE 1690 UTÁN Erdély 1690-ben betagozódott a Habsburg Birodalomba, de területi és kormányzati különállása Magyarországtól megmaradt. A két országos levéltár (a kolozsmonostori és a gyulafehérvári) tevékenysége lényegében a hiteleshelyi funkciókra szűkült, azonban az erdélyi országgyűlés törvényeit ezután is a Gyulafehérvári Káptalan Or-
