Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog
288 ■ 3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog A következő évtizedekben folyamatosan növekedett az iratanyag. Miután a Helytartótanács Budára költözött, 1784-ben az Archívum Regni is Budán kapott elhelyezést az országházzá átalakított volt klarissza kolostor földszinti két termében. II. József rendek elleni akciói sorában a levéltár megszüntetését is elhatározták, ez a terv azonban nem valósult meg. Csekély, általában egy-két fős személyzete ellenére az Archívum Regniben szakavatott levéltári feldolgozó munka folyt. Ladulákba (levéltári és raktári egységet is jelentettek) rendezték az iratanyagot, az egyes szervek iratanyagát nem bontották meg, vagyis, bár nem ismerték, alkalmazták a későbbi provenienciaelvet. Az akkori segédletek ma is jól használhatóak. Az Archívum Regni az egész 1848-ig terjedő korszakban a nádor, az országgyűlés és az országbíró feladatait segítő, zárt, rendi intézmény volt, jogbiztosító feladatokat látott el. Tudományos kutató a XVIII. század végétől kezdve is csak elvétve jutott be a levéltárba, ha pedig bejutott, szigorú feltételeknek kellett megfelelnie. 3.1.3.4. KORMÁNYHATÓSÁGI ÉS BÍRÓSÁGI LEVÉLTÁRAK A központi királyi kormányszervek közül csak a Magyar Kamaránál jött létre az irattártól elkülönült levéltár, a többi kormányhatóság a legrégibb iratait is irattárában őrizte. A Kamarai Levéltárat ténylegesen 1755-1756-ban szervezték meg. Magyarország legnagyobb, legértékesebb levéltára volt 1848 előtt. Az Archívum Reg- ninél lényegesen nagyobb személyzettel működött. A Királyi Kúria Levéltára a XVII. századtól kezdve fokozatosan alakult ki. A lezárt periratok őrzése volt a feladata. 1807-ben törvény rendelte el a nádori és személynöki ítélőmesterek iratainak itteni elhelyezését, de a törvényt végül nem hajtották végre. 3.1.3.5. MEGYEI LEVÉLTÁRAK, VÁROSI LEVÉLTÁRAK A vármegyék ben a XVI. század végétől a levéltárfejlődés szempontjából fontos tényezővé vált a jegyző (nótárius), aki ekkortól már választott tisztviselőként működött. Feladatul kapta a hivatali ügyintézést, a megyegyűlési jegyzőkönyvek vezetését és a megye iratainak őrzését. Arra, hogy megbízatása lejártakor utódjának átadja az iratanyagot, csak a XVII. század végétől kötelezték. A hódoltsági megyék régi levéltári anyagai elpusztultak. Ezeken a helyeken a megyéket is újjá kellett szervezni a XVII. század végén. A megyei levéltárak tényleges megszervezése a XVIII. század elejétől és főleg az 1723: LXXIII. te. meghozatalától vált lehetővé. E törvény kötelezővé tette állandó székházak építését vagy megszerzését a megyegyűlések, törvényszékek megtartása, a rabok elhelyezése és a megye iratainak őrzése céljából. Ennek következtében lassan nagyobb mennyiségű iratanyagot tartalmazó levéltárak alakultak ki, főleg azután, hogy 1729-ben törvény rendelte el a megyei törvényszék előtt lefolyt perek iratainak évenkénti levéltárba adását, emellett arra kötelez
