Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog

3.1. A magyar levéltárak kialakulása és fejlődése az 1940-es évek végéig ■ 285

A középkori Magyarországon általában a conservatorium szó jelentette az iratok őrzőhelyét, míg az iratokat formai vagy tartalmi jegyeikre utaló elnevezéssel (privilegia, litterae) illették, és olyan helyiségben helyezték el, ahol más értékeket is őriztek, tárolásukra zsák vagy szekrény szolgált.

Középkori levéltáraink fő sajátossága: funkciójuk kizárólag abból állt, hogy az őrzött iratok a privilégiumokhoz, vagyonhoz fűződő érdekek, jogok megvédéséhez bizonyítékul szolgálhassanak. Tudományos jelentőségre akkor és még sokkal később sem tettek szert. Nem ez utóbbi, ma elsődlegesnek tekintett értéknek, hanem a jogbiztosító szerepnek köszönhetjük, hogy a levéltárak - helyesebben: a történelmünk viharai során bekövetkezett súlyos pusztítások miatt csak levéltártöredékek - fennmaradhattak.

3.1.3. A magyar levéltárak fejlődése a XVI. századtól 1848-ig

3.13.1. AZ ÚJKORI MAGYAR LEVÉLTÁRFEJLŐDÉS SAJÁTOSSÁGAI

Európa török megszállástól mentes államaiban a levéltárfejlődés irányát többnyire a királyi akarat szabta meg. Spanyolországban 1509-től megkezdődött a korábbi önálló királyságok levéltárainak központosítása. Végül a simancasi vár adott otthont az egyre gyarapodó levéltári anyagnak. 1612-ben V. Pál pápa megalapította a Vatikáni Titkos Levéltárat (Archivio Segreto Vaticano), amelybe több pápai hivatal iratait vonták össze. Ellenben Angliában egészen a XIX. századig külön-külön levéltárral rendelkezett a királyi kancellária, több központi hivatal és a parlament. Francia- országban is egészen az 1789. évi forradalomig külön őrizték az egyes királyi szervek iratanyagait. Bajorországban 1595-ben két levéltár létesült: a belső (titkos) fejedelmi és a külső (országos) levéltár, később külön külügyi levéltárat is szerveztek. A XVIII. század végén ezekből alakult ki a három központi intézmény: a Titkos Házi Levéltár az uralkodóházra és az államra vonatkozó iratok, a Titkos Állami Levéltár a külügyi iratok és az Országos Levéltár (Landesarchiv) az ország belső életére vonatkozó iratanyag megőrzésére. Oroszországban az állami hatóságok hagyományosan maguk őrizték régi irataikat. A XVI. századtól létezett a Nagyfejedelmi Kancellária Levéltára. Később a megszűnt hatóságok iratanyagát a központi szakhivatalok levéltáraiban gyűjtötték össze. Az egyes kormányzóságokban is hasonló levéltárak jöttek létre. Az osztrák tartományok egyesítése után I. Ferdinánd a XVI. század közepén összegyűjtötte a középkori fejedelemségek okleveleit. Halála után három részre osztották a birodalmat, és az összegyűlt iratanyagot is szétválasztották. Mária Terézia 1749-ben állította fel Bécsben a Házi, Udvari és Állami Levéltárat (Haus-, Hof- und Staatsarchiv), amelybe a Habsburgok családi és állami ügyeire vonatkozó összes iratanyagot össze kívánták gyűjteni. A Bécsi Udvari Kamara kebelében már 1578-tól működött egyfajta levéltár. Ezt a példát 1711-től az Udvari Haditanács is követte.

Magyarországon levéltári szempontból is meghatározónak bizonyult az ország