Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.10. Az egyházi igazgatás 1000-től napjainkig ■ 269

Romániában a gyulafehérvári-fogarasi görög katolikus érsekséghez csatolták a korábbi hajdúdorogi egyházmegye 68 parókiáját. Az erdélyi római katolikus püspökség teljesen Romániához került. A nagyváradi egyházmegye kettészelt területének székhelye Romániában feküdt. A Csanádi püspökség három részre szakadt: Temesvár székhely Romániához került, a magyar püspök áttette székhelyét Szegedre, a harmadik rész Jugoszláviáé lett. A szatmári püspökség is három részre vált szét: a román államhatáron belül maradt a székhely, a többi magyar és csehszlovák területek között oszlott meg. A Szentszék és Románia közötti konkordátum (1930) értelmében létrejött a bukaresti érsekség, és ennek rendelték alá a gyulafehérvári, a temesvári, a szatmár-nagyváradi egyesített püspökséget, továbbá a ia$i-it. Az egykori szatmári, váradi, Csanádi egyházmegyéknek a trianoni államhatáron innen maradt részeit apostoli adminisztrátorok kormányozták.

Jugoszláviához került - a zágrábi érsekség egészén kívül - a pécsi püspökségtől az észak-szerémi és a dél-baranyai terület, amelyeken előbb apostoli adminisztra- túrák alakultak, majd a szerémi püspökséghez kerültek (1922). A kalocsai érsekség elcsatolt területén a bácskai apostoli kormányzóság, a Csanádi egyházmegyéből átkerült harmadrészen a bánsági apostoli kormányzóság létesült. A szombathelyi püspökség Jugoszláviához került plébániái a maribori/lavantini püspökség joghatósága alá sorolódtak. A Szentszék Belgrádot 1924-ben érsekség rangjára emelte.

Ausztria kapta meg a győri és szombathelyi püspökség keleti, az új Burgenland tartományba sorolt részterületeit. Ezeket eleinte egy apostoli adminisztrátor Bécs- ből, 1933-tól Kismartonból (Eisenstadt) kormányozta, végül 1960-ban megalakult az önálló kismartoni egyházmegye.

Az eperjesi, munkácsi görög katolikus püspökségek itt maradt területeiből a Szentszék létrehozta a Miskolci Apostoli Exarchátust, és azt a hajdúdorogi püspök alá rendelte. A bécsi békék következtében visszatért területek ideiglenesen egyesültek a történelmi egyházmegyékkel, de a második világháború után visszaállították az 1938, illetve 1940 előtti állapotokat.

A trianoni béke a gyülekezetek és a hívek számát tekintve különösen súlyosan érintette a protestánsokat; a reformátusok (döntően magyarok) 62%-a, az evangélikusoknak (zömmel németek és szlovákok) 36%-a maradt az országhatáron belül, az unitáriusok 113 gyülekezetéből pedig 111 Romániához került. Ez egyházszervezeti következményekkel is járt, mert az új államhatár a legtöbb esetben nem esett egybe az egyházkerületek határvonalaival, de olykor még esperesi megyéket is kettészelt. A két világháború közötti Magyarországon jogilag megmaradt ugyan 4-4 evangélikus és református egyházkerület - az erdélyiek teljes egészükben Romániához kerültek -, de az evangélikusoknál a bányai, a dunáninneni és a tiszai kerületből csak 2-3 egyházmegye maradt itt, a reformátusoknál pedig a tiszáninneni egyházkerületet érte hasonló veszteség. Ugyanakkor az elcsatolt területek gyülekezetei is igyekeztek létrehozni önálló felsőbb egyházkormányzati intézményeiket. így jöttek létre 1920-tól Ausztriában a Burgenlandi Evangélikus Egyházkerület, Csehszlovákiában az ún. szlovenszkói evangélikus és református egyházkerületek. Az unitárius egyházból viszont csak az 1902-ben alakult Duna-Tisza menti esperesi