Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
270 • 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története egyházkor gyülekezetei maradtak az új határokon belül; ők püspöki helynököt választottak lelkészeik közül, mivel a kolozsvári püspökséggel nem tarthattak szoros kapcsolatot. 2.10.4.4. A PROTESTÁNS EGYHÁZAK ALKOTMÁNYOZÓ ZSINATAI A reformátusok alkotmányozó gyűlése 1881-ben Debrecenben ült össze, amelyen részt vettek az erdélyi egyház küldöttei is. Itt felerészben lelkészek, felerészben világiak közül választották ki a képviselőket. Végső soron itt alkották meg az egységes Magyarországi Református Egyházat, de a hitbeli alapkérdéseket majd csak 1934-re, egy negyedik zsinaton egységesítették. Az egyházalkotmánynak három alapelvét határozták meg: többségi rendszer, testületi kormányzat és az egyházi, illetve a világi résztvevők számszerű egyenlősége. Törvényhozó szervként létrehozták a tízévente összegyűlő zsinatot és az Egyetemes Konventet, amelynek a zsinatok között azonban csak korlátozott hatásköre volt az egyházkerületek felett. Az evangélikusoknál az 1891-1895 közötti budapesti zsinat legfelsőbb egyházkormányzati intézményként az ún. Egyetemes Gyűlést törvényesítette, amely szélesebb hatáskörrel rendelkezett, mint a református konvent. E két egyház 1930-as évekbeli zsinatainak közös vonása volt, hogy tovább növelték a presbitériumok szerepét. 2.10.5. Egyházak a szocialista államhatalom alatt (1949-1989) 2.10.5.1. ÁLLAMOSÍTÁSOK, TÖRVÉNYEK ÉS RENDELETEK AZ EGYHÁZI INTÉZMÉNYRENDSZER LEÉPÍTÉSÉRE Az egyházak a második világháború után intézményeik helyreállítására törekedtek, abban a hitben, hogy a működésük változatlan marad. De már az 1945-ös földreformmal megszűntek azok az anyagi alapok - főként a katolikusok számára -, amelyek saját szervezeteiken kívül iskolák, kórházak, szociális intézetek fenntartását is biztosították. Az államsegély lényegében csak a minimális papi fizetést (kongrua) biztosította. Következett ezután az iskolák államosítása 1948-ban és az egyesületek, egyletek felszámolása (lásd a 2.8.1.3. pont alatt). Majd 1950-ben feloszlatták a szerzetesrendek nagy többségét, így az iskolák után a kórházakból is kiszorultak. Ez maga után vonta az ingatlan és ingó vagyonuk teljes elfoglalását, így a kolostorokon, az iskolai és kollégiumi épületeken kívül a bennük lévő felszereléseket is át kellett adni az államnak. Csak a pannonhalmi bencések, a ferencesek, a piaristák és a női rendek közül a Miasszonyunkról elnevezett Szegény Iskolanővérek tarthattak fenn 2-2 gimnáziumot, illetve leánynevelő intézetet. A protestánsoknál 1952 után csak a Debreceni Református Kollégiumnak maradt gimnáziuma, ahol a reformátusok mellett negyedrésznyi evangélikus végezhette a középiskolát. A pártállam ezeket az önkényes döntéseket az egyházakra nézve megalázó kényszeregyezmé
