Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.10. Az egyházi igazgatás 1000-től napjainkig ■ 267

1753-ig működött az országos főrabbi hivatala. 1749-ben Mária Terézia türelmi adót vetett ki rájuk - ez jogbiztonságukat is egységesítette (letelepedés, foglalkozásválasztás lehetősége) amelyet II. József korától kamarai adó néven 1846-ig szedtek. Helyzetük II. József Systematica Gentis Judaicae Regulatio című rendeletével jelentősen javult. A rendelet, amelyet az 1791: XXXVIII. te. elismert, megengedte letelepedésüket a szabad királyi városokban, az iparűzést, a földbérletet, iskolák alapítását, az egyetemek látogatását. Eközben a Galíciából történő bevándorlás folytán a zsidóság száma 1800 tájára 100-120 ezerre, 1840-re 216 ezerre nőtt, és a nagyobb városokban a polgárosodásuk is megindult. Az 1840: XXIX. te. kimondta, hogy a felvidéki bányavárosok kivételével bárhova beköltözhettek, gyárakat, kereskedőcégeket alapíthattak. Az 1848. áprilisi törvények még nem szóltak az izraeliták vallásszabadságáról, teljes politikai, polgári és vallási egyenjogúsításukat első ízben az 1849: VII. te. mondta ki a szabadságharc végén, július 28-án. A Habs- burg-önkényuralom ezt nem ismerte el, de a zsidóság helyzete a kereskedelmi és iparszabadság, valamint a rájuk kivetett különadónak az iskoláik fejlesztésére fordítása, végül az 1859-1860-ban kiadott, gazdasági és polgári jogképességüket apránként kiterjesztő császári rendeletek folytán egyre kedvezőbb lett. Létszámuk 1869-ben meghaladta az 542 ezer főt.

2.10.4. Polgári korszak (1867-1948)

2.10.4.1. A VALLÁSSZABADSÁG KITERJESZTÉSE

A katolikus egyházra nézve nem volt mellékes, hogy az 1855-ös konkordátum tartalma nem került be az 1867-es kiegyezési törvénybe, ezért az 1868: Lili. te., az ún. viszonossági törvény külön kodifikálta a bevett vallások közötti teljes egyenjogúságot. Az állam és a katolikus egyház közötti ellentét az I. vatikáni zsinat (1869— 1871) által kimondott pápai tévedhetetlenség (infallibilitas) dogmájának kimondása után erősödött. A király válaszul felújította a placetum jogát, nehogy kihirdessék a zsinati végzéseket. Ezzel megindult az ún. kultúrharc (a német Kulturkampf tükörfordítása), ami lényegében az egyház és az állam szétválasztásának mértéke és módja körül folyt. Végül - pártátalakulások és kormányválságok közepette - megszülettek az 1894-es egyházpolitikai törvények, amelyek a modern polgári igényeket elégítették ki (kötelező polgári házasság az egyházi esketést megelőzően, a válás, a vallásváltoztatás, sőt a felekezetenkívüliség lehetősége, a kötelező állami anyakönyvezés, ami 1895. október 1-jével indult; vö. a 2.4.2. ponttal).

Új görög katolikus püspökséget, a hajdúdorogi egyházmegyét e korszakban, 1912- ben hozta létre a Szentszék. Székhelye eleinte Debrecen, 1914-től Nyíregyháza lett.

A zsidó vallásúakra nézve az 1867: XVII. te. kimondta egyenjogúságukat „polgári és politikai jogok tekintetében” (emancipáció), de hogy az izraeliták vallásgyakorlatát illetően ez kikre és miként értendő, azt megzavarta három irányzatra (ortodox, neológ, status quo) szakadásuk az 1868/69-es egyetemes gyűlésükön. Vé