Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

jobban érvényesülhessenek az állam céljai. Ennek első lépéseként az ország egyetlen igazi egyetemét, a nagyszombatit Mária Terézia 1769-1770-ben állami felügyelet alá vonta, és a bölcsészeti, jogi és teológiai kart kiegészítette az új orvosi karral, azután sor került a karok tanszékeinek bővítésére és modernizálására is. 1777-ben az intézményt Budára, a feloszlatott jezsuiták épületeibe helyeztette át, majd II. József Pestre költöztette. Önálló katolikus egyetem felállítására az egri püspökség tett kísérletet az 1770-es években, sikertelenül. A felsőoktatás alsóbb szintjén a kor szükségleteinek megfelelően négy évfolyamos egyházi jogakadémiák jöttek létre; elsőként Egerben, 1740-ben, ezeket követték a jezsuiták által Budán, Győrött, Kassán létrehozott akadémiái, amelyek filozófiai és hittudományi karokon oktattak. A jezsuita rend feloszlatása után az utóbbiak ún. királyi akadémiákként működtek tovább, 1776 után Kassán, Pozsonyban, Pécsett, Nagyváradon és Zágrábban. A papképzés „államosításának” szándékával II. József minden egyházmegyés szemináriumot felszámolt, és helyettük két egyetemes szemináriumot hozott létre Pozsonyban, illetve Pesten, de ez a döntés a halálával érvényét vesztette.

A felső szintű oktatás átszervezését 1777-ben átfogó tanügyi reformrendelet, a Ratio Educationis követte. Ebben először fogalmazták meg egy világosan tagolt, háromszintű iskolarendszer alapjait: az alsó fokot az anyanyelvű „nemzeti” népiskolák hálózata képezte (három, azaz falusi, mezővárosi és városi szinten), felette a középfokú latin nyelvű gimnázium két tagozata, a hároméves grammatikai vagy kisgimnázium és a két felső évfolyam, amely a teljes értékű gimnáziumi végzettséget biztosította. Végül erre épültek a már reformált felsőoktatási szintek, és az alsóbb fokozatokból a felsőbbekbe csak egymást követően lehetett átlépni. Az új rendszer megvalósítására tankerületi főigazgatóságokat állítottak fel (nyolcat a szőkébb Magyarországon, egyet Horvátországban, Erdélyt pedig nem érintette a rendelet), és ezek székvárosaiban alsó fokon - tanítóképzési céllal - „normális”, azaz mintaiskolákat, középfokon pedig ún. királyi főgimnáziumokat alapítottak (az állami kézbe került néhány jezsuita középiskola bázisán). Az elemi népiskolai oktatás fejlesztése érdekében az államtól függetlenül két érsek magyar tannyelvű tanítóképző intézetet szervezett: Egerben Pyrker László 1828-ban, Esztergomban Kopácsy József 1842-ben.

264 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.10.3.3. AZ 1855-ÖS KONKORDÁTUM

Az 1848: XX. te. a „törvényesen bevett vallásfelekezetek tökéletes egyenlőségét” deklarálta, és ezzel megszűnt a katolikus vallás állam vallásjellege, ugyanakkor nem rendelkezett a protestáns egyházakhoz hasonló, az állami beleszólást kizáró teljes belső autonómiával. (Ennek hátrányos következményei a jozefinista egyházpolitika óta érezhetők voltak.) Az autonómia ügye feletti küzdelem az Osztrák Császárság és a Szentszék közötti megegyezéssel, konkordátummal zárult 1855-ben, bár a magyar püspöki kar nehezményezte, hogy a magyar egyházat az összbirodalom részeként kezelték. A konkordátummal megszűnt az állami beavatkozás a katolikus