Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
262 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története hozásukat a XVII. században megújuló, erősödő katolikus egyház kezdeményezte, lengyelországi példát (breszti unió, 1596) követve, és első hazai eredménye az 1646-os ungvári unió volt, amikor 63 ruszin lelkész letette az ún. filioque-tant magában foglaló katolikus (niceai) hitvallást. Az 1651-es munkácsi unióval a tiszántúli megyékre is kiterjedt az unió. Az érintett területek az egri püspökség fennhatósága alá tartoztak, amely 1771-ig megakadályozta az unitusok egyházmegyei szintű önállósulását. Az erdélyi román görög katolikus egyház Gyulafehérváron jött létre 1700-ban, amikor Athanasius metropolita 58 esperes és 1563 pópa élén elfogadta a vallásuniót. A létrejött gyulafehérvári unitus püspökséget hierarchikusan az esztergomi érsek alá rendelték. Ezzel az erdélyi román ortodoxia egyházi központ nélkül maradt, legalábbis egy időre. 2.10.3. A török kiűzésétől a kiegyezésig 2.10.3.1. A KATOLIKUS ÉS A GÖRÖG KATOLIKUS EGYHÁZ SZERVEZETI FEJLŐDÉSE, A JOZEFINIZMUS HATÁSA A török alóli felszabadulás után gyorsan megtörtént az egyházmegyék újjászervezése, a püspöki székhelyekre való visszatérés mind a volt hódoltságban, mind Erdélyben és a Partiumban. Utolsóként a Csanádi püspökség reorganizálódott, székhelye 1718 és 1738 között Szeged, azután Temesvár lett. Az esztergomi érsekség pedig csak 1820-ban költözött vissza Nagyszombatból a középkori székhelyre. A hatékonyabb működés érdekében nagyszabású egyházmegyei átrendezést Mária Terézia hajtott végre pápai jóváhagyással. Először a szerémi püspökséget egyesítette a djakovárival, a székhely Djakovár lett (1773). 1776-ban az esztergomi főegyházmegye területéről leválasztotta a szepesi, a rozsnyói és a besztercebányai püspökséget, egy év múlva a Dunántúlon szervezett két új egyházmegyét, a szombathelyit és a székesfehérvárit, korábban Győrhöz, illetve Veszprémhez tartozó területekből. I. Ferenc az egri püspökségből 1804-ben választotta le a kassai és szatmári egyházmegyéket, és egyidejűleg Egert érseki rangra emelte. Az uralkodó a püspököktől független, ún. exempt plébániákat, apátságokat és prépostságokat megszüntette, és az illetékes egyházmegyékbe sorolta. Erdélyben a Gyulafehérvárra visszatért katolikusok kérésére a görög katolikus püspökség székhelyét 1721-ben Fogarasra, majd a reformátusok tiltakozása miatt 1738-ban Balázsfalvára helyezték át. A nagyváradi egyházmegyében 1748-ban görög katolikus vikariátus (részegyház), 1775-ben püspökség létesült. 1853-ban Ba- lázsfalva az esztergomi prímástól függetlenített érseki központ lett, és alárendelték neki az új lugosi püspökséget. A szamosújvárit szintén 1853-ban alapították, amely örmény rítusú volt. 1853-ban a zágrábi püspökség is Esztergomtól önálló érsekséggé vált. (E döntésekkel Ferenc József az 1848/49-es szabadságharc idején mellé álló nemzetiségi arculatú egyházakat jutalmazta.) Az uniált ruszinok számára az Egertől független munkácsi püspökség 1771-ben jött létre, amelynek székhelye
