Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.10. Az egyházi igazgatás 1000-től napjainkig • 261

A reformáció térhódításával együtt járt a jelentősebb (városi, mezővárosi) plébániai iskolák protestáns szelleművé válása. A XVI. században a Magyarországon ismert 168 latin iskola közül 134 a hitújítás híveinek kezén volt. A következő században - a katolicizmus megújulása ellenére - a reformációs központokban működő iskolák igazi kollégiumokká fejlődtek, olyan iskolaegyüttesekké, amelyekben elemi, közép- és felsőfokú képzést egyaránt folytattak. Ilyen szintre fejlődött az evangélikusok eperjesi, pozsonyi főiskolája, Erdélyben a nagyszebeni, a reformátusok körében pedig a sárospataki, a debreceni (mely 1660 után a Nagyváradról menekülteket is befogadta), Erdélyben pedig a gyulafehérvári, amely az Apafi-korban Nagyenyedre települt át.

2.10.2.3. A GÖRÖGKELETI (ORTODOX) EGYHÁZAK HELYZETE

A török uralom alatt nem érvényesült az ortodox hitű szerbeknek, görögöknek a hátrányos vallási megkülönböztetése, és tömegesen vándoroltak fel a hódoltság déli övezetébe, ahonnan elmenekült a magyar lakosság. Északabbra elsősorban kereskedők telepedtek meg a jó forgalmi fekvésű városokban (Pest, Szentendre, Gyöngyös, Miskolc stb.), ahol saját egyházközségeket alapítottak. Felsőszintű központjuk, a karlócai érsekség 1690 után jött létre, annak kapcsán, hogy a szerbek levert törökellenes felkelése után Csernojevics Arzén ipeki pátriárka több tízezer hívével együtt magyar királyi területre menekült, és I. Lipót oklevélben biztosította számukra a teljes egyházi autonómiát (1706). Az ezt követően, 1739-ben létrejött szerb autokefál egyházban az egyháziak és világiak közös gyűlése választotta a metropolitát, aki azután maga nevezte ki az aradi, karánsebesi, temesvári, pécsi és budai püspököket (vladikákat), valamint az egyházközségek papjait. A szerb egyházi vezetők utóbb a Kárpát-medence minden ortodox hívére (görögökre, románokra is) ki akarták terjeszteni hatáskörüket.

A görögkeleti románoknak Erdélyben előbb két püspökségük (Vád, Felsőszilvás, 1571) alakult ki, majd az előbbi Gyulafehérvárra költözésével (1599) egy központjuk maradt. A pópák száma a XVII. században erőteljesen nőtt, különösen azután, hogy Bethlen Gábor kiemelte őket a jobbágyi állapotból. 1641-től - átmenetileg - a református püspökök joghatósága alá tartoztak a román ortodoxok, sőt törekvések voltak református hitre térítésükre is, nem sok sikerrel. A görögkeleti vallás egyébként nem volt törvényesen „bevett”, csak „megtűrtnek” számított. Az Északkeleti-Kárpátok vidékén élő ruszinok egyházszervezete továbbra is az ortodox kolostorok köré szerveződött.

2.10.2.4. A GÖRÖG KATOLIKUS EGYHÁZAK MEGALAKULÁSA

Mai szóhasználattal bizánci rítusú görög katolikus, régebbi nevükön egyesült (uni- tus) görög egyházak megalakulása visszatérést jelentett a pápa fősége és joghatósága alá, azonban liturgiájukban megtartották az ortodox hagyományokat. Létre