Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

258 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

sőbb pedig elterjedt a címzetes (titularis) főpapi és kolostorfőnöki rangok adományozása. A pusztán választott (electus) és címzetes rangúak kinevezéseit a pápa nem ismerte el, mivel gyakran nem voltak felszentelve, nem rendelkeztek egyházi javadalmakkal, és ténylegesen nem láthatták el feladataikat. Az esztergomi érsek és káptalan 1543-ban Nagyszombatba költözött, de az érsekek utóbb inkább Pozsonyban tartózkodtak. Az egri püspök és kanonokjai 1596-ban menekültek Kassára, illetve Jászóra. A szerzetesrendek közül csak a ferencesek és a pálosok néhány rendháza élte túl a XVI. századi válságot. A ferenceseknek viszont a hódoltságban (például Gyöngyösön) és Erdélyben (például Csíksomlyón), különösen pedig a Délvidéken kiemelkedő szerepe volt a megmaradt katolikus pozíciók őrzésében. A ferencesek közül kerültek ki a boszniai-djakovári püspökök, és ők látták el a lelkipásztori teendőket is a Dráva-Száva közén. Ez annál is inkább fontos volt, mert a hierarchikus fegyelem meglazulása, illetve a reformáció terjedése folytán az 1500- as évek végére óriási paphiány keletkezett. Ezért sok helyen licenciátusok működtek, akik világi, nős emberek voltak, és engedélyt (licentia) kaptak a püspöktől keresztelésre, esketésre és temetésre.

A reformáció visszaszorítására a katolikus egyház belső megújításának törekvése a tridenti (trentói) zsinaton (1545-1563) kezdődött, és ennek hatása hazánkban is jelentkezett. A zsinat előírta a püspökök székhelyükön való tartózkodását, a papképzést biztosító püspöki szemináriumok létrehozását; közülük az első Oláh Miklós 1566-os nagyszombati szemináriuma volt. Előírták a rendszeres egyházlátogatásokat (canonica visitatio), amelyeket vagy a püspök, vagy a főesperesek, vagy különmeg- bízottak végeztek. A hit alapjainak terjesztésében fontos volt a Biblia magyar nyelvre való lefordítása, amelyet katolikus részről Káldi János jezsuita készített. A katekizmus, a Canisius Szent Péter által összeállított hittételek is megjelentek magyarul (Telegdi Miklós, majd Vásárhelyi Gergely munkájaként). A felsőfokú egyházi tanulmányok elősegítésére Szántó István (Arator) jezsuita Rómában 1579-ben megalapította a Collegium Hungaricumot, amely megkapta az ottani pálos kolostort és a Santo Stefano Rotondo templomot. 1580-ban a pápa összevonta a német kollégiummal, és így jött létre a Collegium Germanico-Hungaricum, ahol már azok a főpapok nevelkedtek, akik a XVII. és XVIII. században kibontakozó katolikus megújulásban vezető szerepet játszottak, élükön Pázmány Péterrel.

A protestáns hitújítás kihívásaira az új típusú szerzetesrendek közül elsőként az 1540-ben megalakult jezsuita rend (Jézus Társaság, Societas Jesu) tudott hatékonyan reagálni. Ezt szolgálta a feltétlen engedelmességet követelő fegyelmük, a 2 éves próbaidőt követő 7-12 évnyi közép- és felsőfokú iskolázásuk, miközben nem a kolostori zsolozsmázásra, hanem hitvitákra, hatásos prédikációkra, missziós térítési munkára, világi személyek és papnövendékek képzésére készítették fel őket. Jól alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz, így Magyarországon a rendi monarchia duális hatalmi megosztásához a Habsburgok és rendek között (például a kegyúri jog tekintetében). A királyi országrészben Oláh Miklós 1561-1567 közötti betelepítési kísérletét követően 1586-tól 1606-ig, majd 1615-től folyamatosan működtek. A török kiűzéséig közel 20 rendházuk, templomuk épült, a nagyszombati kollégiumu-