Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

1. Történeti segédtudományok

1. Történeti segédtudományok-SZERK. ÉRSZEGI GÉZA

Ahogy a folyók és patakok sem egyformán bő forrásból erednek, úgy az emberiség történelmét is különböző források segítségével lehet megismerni. Az előttünk járó emberek keze munkája lépten-nyomon emlékeztet bennünket alkotóikra. Egy templom, egy vár, egy torony, egy sír - megannyi emléke őseinknek.

A tárgyi emlékeken kívül írott források is segítik a régmúlt események felidézését. Az írott forrásokat nemegyszer éppúgy nehéz vallatóra fognunk, miként a tárgyakat. Másképpen kanyarították a betűket a középkorban hártyára vagy papírra, és más betűket véstek a kövekbe. Olvasásuk nagy gyakorlatot kíván. Ha ki tudnók is betűzni a régi írásokat, a nyelvük akkor is külön akadályként tornyosul elénk. Magyarországon a középkori írott forrásaink nagy többsége latinul, a középkor minden országa által használt nyelven íródott.

Az írásbeliség tágan értelmezve az emberi gondolatok írásban való rögzítését jelenti, szőkébb értelemben véve azonban a hivatalos ügyek írásban történő intézést értjük rajta.

Az írások közül kétségtelenül a legmegbízhatóbbak a levéltárakban őrzött iratok, az oklevelek. Megbízhatóságukat az adja, hogy korukban (amikor létrejöttek, és ameddig érvényben voltak) a közösség tagjai, a társadalom a benne leírtakat valónak ismerte el. Egy adásvételi szerződés csak akkor tarthatott igényt általános elismerésre, ha az adásvételt lebonyolító személyek azt jogosnak és törvényesnek tartották, és ennek kifejezéseképpen hiteles írást állíttattak ki róla. A király által adományozott birtokhoz hozzátartozott az adományozásról szóló oklevél is, amely a tulajdonos jogát az adománybirtokra igazolta. Gondoljunk arra, hogy iskolai végzettségünket hivatalos irattal (bizonyítvány, oklevél stb.) kell igazolnunk, puszta bejelentésünk nem elég, sőt az sem, ha beírjuk az önéletrajzunkba. Ezek ugyanis a társadalom által nem hitelesített közlések.

Korai törvényeink szintén levéltárakban kaptak helyet, ezek is oklevél formájában lettek kiadva, természetesen az uralkodó neve alatt. Ámbár hitelük kétségtelen, a valósághoz való viszonyuk olykor mégis felderíthetetlen, nem tudjuk ugyanis, vajon végrehajtották-e azokat vagy sem.

Természetesen nemcsak ilyen jellegű iratok vannak levéltárainkban. Találhatunk bennük például magánleveleket, birtok- és vagyonösszeírásokat. Az ezekben leírt dolgok hitelét - ámbár az okleveleknél ingatagabb - szintén nem egykönnyen