Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.9. Gazdasági szervek a XVIII. századtól napjainkig ■ 241

csere-forgalmi Kft., a Magyar Bányatermék- és Fémkereskedelmi Rt., a Magyar Vadtenyésztők Kiviteli és Kereskedelmi Rt. és a Magyar Fa Rt. A Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága útján a világháború idején a még magánkézen lévő kereskedelmi cégeket is állami felügyelet alá vonták.

A belkereskedelmi vállalatok 1945 előtt két csoportból álltak:

♦ A nagykereskedők, akiknek száma a kiegyezés után nőtt különösen gyorsan, közvetítő kereskedelmet folytattak, a termelőktől nagy tételben vásárolták fel az árut, és azt némi felárral továbbadták a kiskereskedőknek. Szerveződéseikre jó példa az 1926-ban alakult Magyar Vasnagykereskedők Központi Irodája, amely mint kartell főként a hazai fémtermékek nagykereskedelmi (kedvezményes) eladását koordinálta.

♦ A kiskereskedők, akik saját üzletet tartottak fenn, és akik a lakosság ellátását végezték. A zömében 1896 után alapított fogyasztási szövetkezetek (például a Hangya) főként szintén a kiskereskedelem bonyolítói voltak (lásd a 2.9.2.1. pontot). A saját üzlettel nem rendelkező kiskereskedők a rendszeresen megrendezett helyi vásárokon, piacokon árulták portékáikat, Budapesten pedig a XIX. század végére megépült vásárcsarnokok adták működésük színterét. A kiskereskedelmi forgalom fontos intézményei lettek az áruházak. A fővárosban 1894-ben az elsők között nyílt meg a Gólya Áruház a Király utcában, majd néhány évtized múlva a Párizsi és a Corvin Nagyáruház, a Kálvin téri Hangya Áruház stb.

2.9.7.2. A SZOCIALISTA KORSZAK ÁLLAMI KÜLKERESKEDELMI VÁLLALATAI ÉS BELKERESKEDELMI HÁLÓZATA

1949-ben a termelővállalatokról leválasztották kereskedelmi cégeiket, és szakma- csoportonként önálló nagykereskedelmi vállalatokat szerveztek belőlük. Ugyanakkor a Magyar Országos Szövetkezeti Központ (MOSZK, lásd a 2.9.3.1. pontot) megszüntetésével a szövetkezeti kézben lévő kereskedelmet szintén államosították. 1950-ben a magánosok nagykereskedelmi tevékenységét is megszüntették, és ezzel a kereskedelem állami monopóliuma teljessé vált. A külkereskedelem ezután központi tervutasítások alapján bonyolódott, kizárólag a külkereskedelmi joggal felruházott vállalatokon keresztül (Artex, Elektroimpex, Hungarofruct, Mogürt stb.). Az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmus nyomán megszűnt a kötelező tervutasítás, és a merev szakosodáson is lazítottak, amit egyrészt az jelzett, hogy vegyes cikkek kereskedelme céljából létrejöhetett a Generalimpex Magyar Külkereskedelmi Vállalat, másrészt az egyes iparvállalatok saját termékeik forgalmazására korlátozott vagy teljes exportjogot kaphattak. Az 1974. évi III. törvény úgy tartotta fenn a külkereskedelem állami monopóliumát, hogy a külkereskedelmi tevékenység irányítása valamennyi export-importra jogosult vállalatra egységesen érvényesült, és e feladatokat külföldön a külképviseletek kereskedelmi osztályai vagy más erre jogosított állami külkereskedelmi szerv látta el. Ugyanakkor a vállatok külkereskedelmi jogait bármikor vissza lehetett vonni. 1986-ra lényegesen