Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
2.9. Gazdasági szervek a XVIII. századtól napjainkig ■ 237 meghaladta a 30 főt, akkor közülük elnökség volt választható. A KV megszűnése esetében felszámolásra került. A tvr. felhatalmazása alapján 1972-ben pénzügy- miniszteri rendelettel szabályozták a külföldiek „betársulását” is, azaz lehetővé vált vegyes vállalatok létrehozása. A felek ilyenkor választhattak a régi kereskedelmi társasági formák és az új típusú KV közül. De külföldi tőkerészesedésű vállalatoknak a termelőtevékenységet csak egy 1977-es rendelet tette lehetővé, ezért öt év alatt csak három vegyes vállalat alakult. Az 1978. évi 4. tvr. jelentősen megerősítette a KV intézményét - fenntartva a tagok kezesi felelősségét -, és szinte teljesen kiszorította a korábbi társasági formákat. A kkt. létrehozásának lehetősége megszűnt, rt.-t és kft.-t ezután kormányengedéllyel és kizárólag belföldi vállalatok között lehetett létrehozni. Ez a tvr. létrehozta a közös vállalkozásnak egy olyan válfaját, amelyben a tagok csak betétjükkel felelnek a vállalat tartozásaiért, nem pedig kezesként. így betéti társulás név alatt egy a kft.-hez igen közeli társasági forma jött létre. A Minisztertanács azonban e típusnál is feloldotta a korlátolt felelősséget, mert a tisztán belföldi vállalatok között a betéti társulás alapításának feltételévé tette a tagok pótbefizetési kötelezettségvállalását. Az 1978-as szabályozás tehát az 1967-eshez képest az ellenkező végletbe esett, teljesen kizárta az értékpapíron, illetve a kockázatvállaláson alapuló társasági formákat, a tagok egyetemleges, közvetlen és korlátlan felelősségének hangsúlyozásával pedig a tőkeáramlás ellenében hatott, a korabeli recentralizáló gazdaságpolitikai elgondolások jegyében. Ez a társasági jog 1988-ig érvényben maradt, de 1986/1987-ben a betéti társulásokra, illetve a belföldi rt.-re, kft. -re vonatkozó korlátozásokat nagyrészt megszüntették. Magyarországon 1985-ben 21 rt. működött, zömmel belföldi tulajdonúak. Közülük azonban csak alig 3-4 volt valódi rt.-nek tekinthető (Novotrade, Biotechnika, Építőipari Innovációs Bank), a többi, mint például a Tungsram, Mahart, IBUSZ már csak a nevében volt az. Ezek részvényeit nem jegyezték, piaci forgalmuk nem volt, tulajdonosaik államigazgatási vagy igazgatási jellegű szervezetek voltak. Beruházásaikhoz is állami tőkejuttatással vagy bankhitellel kerestek forrást, és nem új részvények kibocsátásával. A magyarországi székhelyű nemzetközi vegyes vállalatok általában nem az rt., hanem a kft. formát választották, minthogy kis szervezetek voltak. E tények közrejátszottak abban, hogy létrejött az 1988. évi VI. törvény, amely újraszabályozta a gazdasági társaságok alapítását és működését. A kereskedelmi törvény óta ismert kkt.-n, bt.-n és rt.-n kívül felújította a kft.-t, valamint a gazdasági társaságok közé emelte az egyesülést, a közös vállalatot és a gazdasági munkaközösséget (gmk). Ekkor még a szocialista tulajdonviszonyok hosszú távú dominanciájával számoltak, vagyis hogy ezt az alapképletet a gazdasági társaságok csak „színezni” fogják. A prognózis tévesnek bizonyult, és ezért már 1989-ben megalkották a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvényt. Ennek hatálya már széles körre terjedt ki: ♦ állami vállalatokra ♦ egyéb állami gazdálkodó szervekre ♦ egyes jogi személyek vállalataira
