Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
236 • 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története álló gazdasági szerv volt. Üzem- és üzletvitelét az igazgató irányította, aki mellé tanácsadó (és nem felettes) testületként ügyvezetőséget lehetett szervezni. A helyi tanácsokról szóló 1950. évi I. törvény életbelépésével kiépült a tanácsrendszer, és ekkortól a községi vállalatokat tanácsi vállalatoknak nevezték. Ezek közül a legjelentősebbek egyben közüzemi vállalatok voltak, azaz olyan nélkülözhetetlen lakossági szolgáltatóvállalatok, amelyek fennakadásmentes működése közérdek volt (elektromos, víz-, csatornázási művek). E vállalattípus törvényi szabályozására legelőször az 1977. évi VI. törvényben került sor; előírták számukra a szolgáltatási kötelezettséget, és körüket a Minisztertanács határozta meg. 2.9.6.4. IPARI ÉS HÁZIIPARI SZÖVETKEZETEK Az ipari szövetkezetek tevékenysége 1945 előtt főként a közös anyagbeszerzésre és a közös értékesítésére terjedt ki. 1945 után, de különösen 1949-től a kisiparosok és a háziiparral foglalkozók szocialista típusú szövetkezetekbe tömörültek, amelyek már közös termelőtevékenységet folytattak. A kisipari szövetkezetek fő feladata a lakosság részére javítások vagy más szolgáltatások végzése volt. Tagjaik a kisiparosokon kívül mások is lehettek, például családtagok vagy csökkent munkaképességűek. A háziipari szövetkezet tagjai munkájukat saját lakásukban végezték. Az ipari szolgáltató és háziipari szövetkezetek önálló jogi személyek voltak, amelyek a közgyűlés által elfogadott alapszabály szerint működtek. A szövetkezeti tagnak a közös munkában részt kellett venni, és jegyzett részjegye erejéig felelős volt a szövetkezet tartozásaiért. A tagok havonta munkadíjat, a szövetkezet éves tiszta nyereségéből pedig általában évente nyereségrészesedést kaptak. Az ipari szövetkezetek élén a tagok által választott elnök állt, és ellenőrző bizottságot is választottak. Az ipari szövetkezetek érdek-képviseleti szerve az OKISZ (Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetsége) volt. Jogutódja a Magyar Iparszövetség lett 1990 után. 2.9.6.5. GAZDASÁGI TÁRSULÁSOK A szocialista állami vállalatok közötti társulást először egy 1967-es kormányrendelet tette lehetővé úgy, hogy közös vállalati formaként az 1945 előtti rt.-t és kft.-t jelölte meg. Az 1875. évi kereskedelmi törvény elavult elemeit először közleményekkel és iratmintákkal igyekeztek korszerűbbé tenni, majd új, átfogó jogszabály alkotására került sor. Az 1970. évi 19. tvr. bevezette az egyszerű társaság és a közös vállalat (KV) fogalmát. Bár a kft. alapításának is fennmaradt a lehetősége, mégis a hozzá hasonlító KV formát részesítették előnyben. A KV vagyoni betétje a kft. törzsbetétjére emlékeztetett, de a tvr. kimondta a tagok kezesi felelősségét a cég eladósodása esetére. A KV ügyeiben az általános irányítás és az utasítás joga az igazgatótanácsot illette, amely a KV tagjainak egy-egy küldöttjéből állt, és amelynek üléseit az (aláírásra jogosult) igazgató hívta össze. Ha az igazgatótanács létszáma
