Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.9. Gazdasági szervek a XVIII. századtól napjainkig • 235 Az „új gazdasági mechanizmus” nevű reform 1968. január 1-jétől három területen hozott lényeges változást: ♦ Csökkent a központi tervezés szerepe és nőtt a vállalati önállóság a termelés és a beruházás területén. ♦ A hatósági árak mellett egyes termékek árai a piaci keresletnek megfelelően ala­kulhattak. ♦ A központilag meghatározott bérrendszer helyett hajlékonyabb, a vállalati nye­reségtől is függő szabályozás lépett életbe. A vállalatok struktúráját és működésük mikéntjét az 1977. évi VI. törvény rög­zítette. Eszerint a vállalat igazgatója jogait és kötelességeit az állam megbízásából gyakorolja. O állapítja meg a vállalat szervezeti és működési szabályzatát, amely előírhatja a szervezeti egységek vezetőiből és dolgozóiból álló, az igazgató mellett működő testületi tanácsadó szerv létrehozását. Ugyancsak a korábbi centralizált vezetést enyhítette, hogy a dolgozók számára bizonyos ügyekben döntési jogot adott, sőt az igazgatót kötelezte, hogy a végzett munkájáról a vállalat közössége előtt időközönként beszámolót tartson. A vállalatok gazdasági társaságokat és tár­sulásokat hozhattak létre. Felügyeletüket azonban továbbra is az alapító szerv látta el, amelynek joga volt a vállalat működésének ellenőrzésére felügyelőbizottságot lét­rehozni. A gazdálkodás felülvizsgálata céljából a törvény szanálási bizottság felállítá­sát rendelte el, amely akár a vállalat megszüntetésére is javaslatot tehetett. E tör­vény definiálta a tröszt fogalmát: vállalatszerűén működő gazdálkodó szervezet és jogi személy, amely több vállalat gazdálkodását fogja össze és irányítja. Elén az ala­pító szerv által kinevezett vezérigazgató áll, ő nevezi ki és menti fel a tröszti vállala­tok igazgatóit és igazgatóhelyetteseit. A vezérigazgató mellett a tröszti vállalatok igazgatóiból alakult igazgatótanács működik, amelynek a törvény későbbi módosí­tása szélesebb jogkört biztosított. A tröszt jogosult a vállalatait meghatározott te­vékenység folytatására utasítani, számukra gazdálkodási irányelveket kiadni és azok eszközeit a hatékonyabb gazdálkodás érdekében átcsoportosítani. E törvény módosításáról szóló 1984. évi 22. tvr. szerint a vállalatot vezethette továbbra is az igazgató, vagy a vállalati tanács, vagy a vállalat dolgozóinak közgyűlése, illetve küldött- gyűlése. A dolgozók közgyűlése vezetőséget és ellenőrző bizottságot választhatott. Ha a vállalatot igazgató irányította, az alapító előírhatta egy mellette működő igaz­gatótanács létrehozását. Azokban a kérdésekben, amelyek e vállalati testületek ha­táskörébe tartoztak, köteles volt az igazgató a testületek határozatainak megfele­lően eljárni, egyébként a vállalatot önállóan és egyéni felelősséggel vezette. Ha a vállalatot vállalati tanács, illetve a dolgozók közgyűlése igazgatta, akkor az igazga­tó megválasztásáról és felmentéséről e testületek döntöttek, míg az államigazgatá­si felügyelet alatt álló vállalat esetében az igazgatót az alapító szerv nevezte ki és mentette fel. A tvr. fontos rendelkezése volt, hogy míg a testületek által vezetett vállalatok (ún. önkormányzó, önigazgató állami vállalatok) vagyona nem volt el­vonható, addig az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat esetében a Miniszter- tanács ettől eltérően rendelkezhetett. Községi vállalat az 1949. évi X. törvény szerint az önkormányzat tulajdonában

Next

/
Thumbnails
Contents