Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

230 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története kább agrár- és kereskedelmi vállalatokat jelöltek ki ügyfélként. (Ezek pénzbetétje általában minimális, hiteligényük viszont óriási volt.) A biztosítótársaságoknak a második világháború utáni infláció előnyt jelentett: gyakorlatilag megsemmisítette a biztosítási állományokat, és a korábbi biztosítási kötvények alapján fennálló követelések jogilag is behajthatatlanná váltak. Azonban 1948-ban bekövetkezett a biztosító vállalatok állami érdekeltséggé nyilvánítása. Létrejött a Biztosítási Központi Tanács, amelynek tevékenysége az Állami Biztosí­tó Nemzeti Vállalat 1949. június 20-án történt megalapításával zárult le. A szovjet kézben lévő biztosítótársaságok állományainak visszaadását követően az Állami Biztosító (ÁB) monopolhelyzetbe került. Egy 1954-es pénzügyminiszteri utasítás szerint az ÁB a pénzügyminiszter felügyelete alá tartozó pénzügyi intézmény lett, amely önálló jogi személyiséget kapott. 1986-ban az állam kettéosztotta az ÁB törzs­tőkéjét és szerződésállományát, és így az ÁB mellett létrehozta a másik nagy állami biztosítótársaságot, a Hungária Biztosítót. 2.9.5.4. A RENDSZERVÁLTOZÁS UTÁNI BANKRENDSZER ÉS BIZTOSÍTÓTÁRSASÁGOK A Magyar Nemzeti Bank függetlenségét a kormánytól az 1991. évi LX. törvény ál­lította helyre, majd működését a 2001. évi LVIII. törvénnyel ismét szabályozták. Ezek értelmében az MNB részvénytársasági formában működik, egyszemélyi, az Or­szággyűlésnek felelős vezetője az elnök, szervei (2001 óta) a közgyűlés, a monetáris tanács és az igazgatóság. Fő feladatai: vezeti az állam, a központi szervek pénzforgal­mi számláit, jegybank, a devizagazdálkodás és a monetáris politika, az alapkamat meghatározója, és ilyen eszközökkel támogatja a kormányzati gazdaságpolitikát. 2001 óta az Európai Közösség (Unió) jogszabályaihoz is közelítenie kell. A Magyar Fejlesztési Bank Rt. a 2001. évi XX. törvény szerint zártkörű rész­vénytársasági formában, 100%-os állami tulajdonrésszel működő szakosított pénz­intézet. Profilja a beruházási hitelnyújtás. A kereskedelmi bankok működését az 1991. évi LXIX. törvény szabályozta, és de­finíciója szerint ezek az ügyfélkör korlátozása nélkül a pénzintézeti tevékenységek teljes körének végzésére felhatalmazott bankok. Az 1992. évi tömeges (majd az 1994-es, 1997-es egyedi) bankcsődök elsősorban nem a magyar gazdaság gyenge­ségéből adódóan következtek be, hanem az öröklött vállalati portfoliók, a szigorú csődtörvény, a bankok tulajdonosi körében lévő összefonódások, a bizonylati fegye­lem hiányosságai és a banküzemi szabályok figyelmen kívül hagyása miatt. A bank­konszolidációra 1993-1994-ben került sor a bankok állami pénzekből történt fel- tőkésítése útján. A konszolidált bankok privatizációja 1994-től gyorsuló ütemben folyt. A Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) többségi tulajdonrészét a Bayeri­sche Landesbank és az EBRD vásárolta meg. Az OTP privatizációjára 1995-ben ke­rült sor. E két eset egyben a magyar bankprivatizációk két prototípusát képezte: az egyik modell (MKB) a jó hírnevű szakmai cég bevonására épült, a másik (OTP) a

Next

/
Thumbnails
Contents