Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
2.9. Gazdasági szervek a XVIII. századtól napjainkig ■ 229 biztosokat neveztek ki, és az 1947: XXX. te. kimondta az MNB és a Pénzintézeti Központ I. kúriájába tartozó, azaz a legnagyobb alaptőkéjű, részvénytársasági alapon működő pénzintézetek magyar magántulajdonban lévő részvényeinek államosítását. A magyar bankrendszer jövőjéről ezt követően az MDP Bankszervező Bizottsága döntött. Az MNB átvette a kereskedelmi banki tevékenységeket, és a kereskedelmi bankok megszüntetése az egyszintű bankrendszer kiépítését jelentette. 1948. március 25-én államosították a 100 főnél több dolgozót foglalkoztató üzemeket, amivel alapvetően átalakult a bankok ügyfélköre. A lépés következményeként beszüntették a Budapesti Áru- és Értéktőzsde működését. 1948. április 2-án a Gazdasági Főtanács átszervezte az állami hitelszervezetet: a Pénzintézeti Központ minden bankszerű tevékenységét az MNB vette át, és kiépítette hitelosztályát és vidéki hálózatát. Megszületett az „egyszámlarendszer”, azaz minden vállalat, majd önálló gazdálkodó szervezet csak egyetlen, az MNB-nél nyitott folyószámlával rendelkezhetett. Az MNB új alapszabályát 1948. május 25-én hirdették ki, az 1948: XXXII. te. mellékleteként. 1948-tól a külkereskedelmi forgalom fizetéseit a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vette át (1950-től Magyar Külkereskedelmi Bank), a vállalatok finanszírozására pedig létrejött a Magyar Beruházási Bank (1972-től Állami Fejlesztési Bank). 1949-ben alapították a lakosság számára az Országos Takarékpénztárat (OTP), amely azután országos fiókhálózatot épített ki. 1957-től 1991-ig az OTP bonyolította a totó- és a lottójátékot. (Ekkor hozták létre az OTP Sportfogadási és Lottóigazgatóságát.) Az OTP központja a Pénzügyminisztérium Takarékpénztári Főigazgatósága volt. A gazdasági irányítás a pénz- és hitelügyekkel foglalkozó szövetkezetek egyesítését szintén szorgalmazta, szovjet mintára. E folyamat első állomásaként az Országos Földhitelintézet fuzionált az Országos Központi Hitelszövetkezettel, így jött létre az Országos Szövetkezeti Hitelintézet. 1952-ben ez utóbbit is megszüntették, és beolvasztották az MNB-be. Ez a központosítás 1957-től lazult, amikor elkezdődött a vidéki takarékszövetkezetek alapítása. 1959 után a községi takarék- szövetkezetek automatikusan az illetékes járási központ tagjaivá váltak, de a kisrégiók takarékszövetkezetei önálló jogi személyek maradtak. A kereskedelmi bankok működési tilalmában az első rést 1979-ben a külföldi bankok részesedésével létrehozott offshore CIB Bank megalapítása jelentette. E banknak különleges státusa volt: csak devizában bonyolíthatta forgalmát, de szolgáltatásait magyar vállalatok is igénybe vehették. A kétszintű bankrendszer 1987. január 1-jével állt helyre, elsőként a szocialista országok között. Ettől kezdve a központi bank kizárólag az üzleti bankokkal állhatott kapcsolatban, és a vállalatok számára banki tevékenységet nem folytathatott. Az újra kialakított kereskedelmi bankhálózatot azonban rendkívüli aránytalanságok terhelték, amit a korabeli szakemberek így jellemeztek: „Születtek bankok sok pénzzel, ügyfelek nélkül, és bankok sok ügyféllel, pénz nélkül.” Az előbbi megállapítás a Magyar Külkereskedelmi, az Általános Értékforgalmi és részben a Budapest Bankra volt érvényes, a Magyar Hitelbank és az Országos Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) viszont az MNB két volt hitel-főigazgatóságából alakult meg, így az elsőhöz inkább ipari, a másodikhoz in
