Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
226 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története helyett a szövetkezetek jogi szabályozását a magántulajdon irányából közelítette meg. Azaz a jogalkotók célja nem a meglévő szövetkezetek változatlan fenntartása volt. Az mgtsz-ek földtulajdona (az 1991. évi XXV. és az 1992. évi II. törvény értelmében) az eredeti tulajdonosokhoz került, kihúzva így a talajt a korábbi szövetkezetek lába alól. Az 1992. évi I. törvénnyel lehetővé vált, hogy a szövetkezetek gazdasági társasággá alakuljanak át. (A hitel-, biztosítási és takarékszövetkezetek csakis részvénytársasággá, a többi szövetkezet kft.-vé is alakulhatott.) E törvény legfőbb hibája az volt, hogy elsősorban a termelést folytató szövetkezetek viszonyait szabályozta, holott az akkor működő szövetkezetek jelentős hányada fogyasztási, beszerző, értékesítő jellegű volt, továbbá, hogy a gazdasági társaságokat tekintette modellnek az azokra irányadó garanciális szabályok nélkül. E problémát az új szövetkezetekről szóló 2001. évi CXLI. törvény törekedett megoldani, amely jobban hangsúlyozta a szövetkezetek speciális, a gazdasági társaságoktól eltérő jellegét (például a tagokhoz való nem tisztán tőkés típusú viszonyában). Az Európai Unióhoz való 2004-es csatlakozást követően, illetve a szövetkezeti jogi formával történt visszaélések miatt szükségessé vált a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény megalkotása. Ennek kiemelt célja volt a szocialista örökség negatív szövetkezetélményének enyhítése, ami még mindig erős gátja e társulási forma elterjedésének. Újat hozott ez a törvény a szociális szövetkezet fogalmának bevezetésével, amelynek tevékenységében meghatározó jellegű a társadalom leszakadó rétegei helyzetének javítására való törekvés. Ebbe a kategóriába sorolja a munkanélküliek számára munkafeltételeket teremtő, a tagok szociális-gazdasági felemelését szolgáló szövetkezeteket, valamint a diákok számára munkát szervező ún. iskolaszövetkezeteket. 2.9.5. Bankok, hitelintézetek és biztosítótársaságok 2.9.5.1. TŐKÉS HITELSZERVEZETEK Magyarországon a reformkorig csak magánszemélyek, egyházi alapítványok, árvapénztárak, illetve egyes városok nyújtottak alkalmilag kölcsönöket. Az intézményes bankrendszer kialakulása a XIX. század első felében kezdődött. Legkorábbi formái a takarékpénztárak voltak, amelyek a lakosság megtakarításainak betétként történő összegyűjtésével foglalkoztak, mintegy lakossági bankok voltak. (Eleinte humanisztikus intézmények voltak, nyereségüket is általában közcélokra fordították.) Az első, az Általános Brassói Takarékpénztár 1835-ben jött létre. A legnagyobb a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület (PHETE, 1840) lett, amely az évről évre növekvő befektetett tőkéje következtében 1845-ben részvénytársasággá (rt.), azaz nyereségorientált vállalattá alakult. A takarékpénztárak fejlődésében a szabadságharc és a neoabszolutizmus időszaka némi törést okozott, de a központilag elrendelt kamatkorlátozások 1861-ben történt feloldásával, majd a kiegyezést követően a fejlődésük töretlenné vált: 1867-ben 8, 1868-ban 21, 1869-ben 48 új
