Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
214 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története vevőségi, dézsma- vagy peres ügyekben is. Egyes nagybirtokokon ún. gazdasági bizottság (commissio oeconomica), más néven igazgatótanács is működött, amely a birtokcentrum főtisztjeinek a tisztiszéknél szűkebb körű, operatív jellegű fóruma volt. 2.9.1.3. AZ ÍRÁSBELI ÜGYINTÉZÉS FEJLŐDÉSE Az uradalmak fejlődése és differenciálódása megkövetelte a földesúri és tiszti adminisztráció, az írásbeliség elterjedését, korszerűsítését is, ez esetben is XVI-XVII. századi előzmények nyomán. A testületi irányító szervek működését az üléseikről felvett jegyzőkönyvek tanúsítják, a beérkező és kimenő iratok kezelésére a XVIII. században már iktató-, majd mutatókönyveket fektettek fel. A jószágkormányzóságon kívül a fontos igazgatási intézmények - a számvevőség, a főpénztár, a jogügy- igazgató, illetve az ügyvédi, mérnöki, erdészeti hivatalok, valamint minden egyes kerület vagy uradalom vezető szerve - önálló ügyiratkezelést végeztek, és kedvező esetben mindezek iratait idővel összegyűjtötték a család közös levéltárába. A nagyobb birtokosok, például az Esterházyak régensei, központi hivatalai már nyomtatott körleveleket (currentes) adtak ki az alárendelt inspektorok vagy tiszttartók stb. számára. Az általános instrukciókon kívül egyedi utasításokat, ún. memorialékat is írtak egyes ügyek elintézésének érdekében, és mondhatni, folyamatos levelezés alakult ki a különféle gazdálkodási szintek között. Az uradalmak tisztjei elsősorban információkat szolgáltattak uraiknak, és a sokféle összeírás közül leginkább hosszú távra az urbáriumok szolgáltak, amelyek a földesurak és a jobbágyok haszonvételeit és azok alapján az adózási kötelezettségeket a következő úrbéri szerződésig - legvégül a Mária Terézia-kori országos úrbérrendezésig - szabályozták. (Ezekhez a XVIII. században már egyre több ún. úrbéri térkép is készült.) Megkövetelhetett a földesúr részleges kimutatásokat (extractusokat, például vetésről, terméseredményekről), heti, havi, negyedéves jelentéseket, továbbá valamely konkrét gazdasági ágazatra (például bortermelésre) vagy területre (irtásföldekre, erdőkre stb.), esetleg népcsoportra (protestánsokra, rácokra, cigányságra stb.) vonatkozó összeírásokat is. Egy- egy esztendő (vagy negyedév) teljes uradalmi termény- és pénzforgalmát csak az egyes uradalmak vagy uradalmi kerületek ún. leltári számadásai adták meg. Ezek (az előző év végi készletek leírása után) minden kiadást és bevételt regisztráltak - az úrbéres és majorsági eredetűeket, a naturális termékekben zajlott és a készpénzes forgalmat egyaránt -, beszámoltak a befolyt jobbágyi adókról, az elvégzett vagy elvégzendő munkákról, a majorbeli felszerelésről és állatállományról, a pincékben tárolt vagy kocsmákban eladott borról, a csűrökben összegyűjtött gabona mennyiségéről, a malmokban őrölt lisztről stb. A központi pénztári főkönyvek ugyanakkor csak a készpénzes kiadásokat és a pénzben kifejezhető bevételeket tartották számon, de nem kalkuláltak a naturális termékmozgással. A leltári számadásokhoz és a pénztárkönyvekhez meg kellett őrizni az igazoló mellékleteket (az illetékes utasításokat, számlákat, nyugtákat stb.) is, mert a számvevőség ezek alapján tudta pontosan ellenőrizni a kiadások jogosságát és a bevételek valódiságát. E revíziók szigo
