Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.9. Gazdasági szervek a XVIII. századtól napjainkig ■ 215

rúak voltak, de nem jelentettek gazdaságossági számításokat, mert a XVIII. századi uradalmak még nem rentabilitásra törekvő agrárnagyüzemek gyanánt, hanem feudális - azaz adómentes és ingyenes jobbágyszolgáltatásokra, kocsma-, malomtartási és más monopoláris regálékra igényt formáló - birtokjogi egységként működtek. Céljuk a földesúri udvar ellátása és a nagybirtokos által igényelt pénzjövedelem biztosítása volt, és ennek teljesítésén mérték le az igazgatás sikerességét.

2.9.1.4. A MEZŐGAZDASÁGI SZAKKÉPZÉS ÉS AZ „OKSZERŰ GAZDÁLKODÁS” KEZDETEI

A XVIII. századi birtokkormányzatban a jószágigazgatón, a jogügyigazgatón és a fiskálison kívül legfeljebb a földmérnöktől vártak el felsőszintű szakképzettséget. A gazdatiszti kar döntő többsége a gyakorlatban, az uradalmi „szamárlétra” fokait végigjárva sajátította el a gazdászati ismereteket, és legtöbbször írnokként kezdte a pályáját. Azonban az évszázad végéig nem is volt e szakterületre specializált iskola hazánkban, és a korszak agrárjellegű művei is jobbára csak a meglévő földművelési és állattartási módokat írták le (Bél Mátyástól kezdődően). Az első magyarországi mezőgazdasági felsőoktatási intézmény a keszthelyi Georgikon volt 1797-től, elsősorban a Festetics-birtokok szakember-utánpótlása céljából, de a szaktekintélynek számító előadók óráin (például Nagyváthy János, Pethe Ferenc, Rumy Károly György) tandíj lefizetése ellenében bárki részt vehetett. A Georgikon keretein belül nyolc intézet jött létre: tudományos gazdasági iskola, parasztiskola, Pristal- deum (jogügyigazgatóknak), erdészeti és vadásziskola, kertésziskola, ménesmesteri és lovásziskola, mérnökiskola, gazdasszonyiskola. 1818-ban hasonló lehetőségekkel nyílt meg a magyaróvári Habsburg főhercegi uradalom központjában egy másik agrártisztképző akadémia.

E két főiskolán évente 60-100 szakembert képeztek. A tanárok már részben a német Albrecht Thaer mezőgazdasági üzemtani nézeteit képviselték, amelyet az addig nálunk ismeretlen tőkés gazdasági szemlélet hatott át: az alaptőke (Grundkapital), a leltári és holt felszerelés (das bestehende Kapital), a forgó- vagy üzemi tőke (Betriebskapital) megkülönböztetése, és ezek alapján a jövedelmezőségi és nyereségelv megjelenése az agrárértelmiség gondolkodásában. Ez az üzemtan Ko- rizmics László és munkatársai 1850-ben kiadott művét már teljesen áthatotta, végül összegzésére Lónyai Gábor Mezőgazdasági üzlettanában került sor (1854).

2.9.1.5. AZ URADALMI SZERVEZET ÁTALAKULÁSA A POLGÁROSODÁS KORSZAKÁBAN

A fent ismertetett radikális elméleti-oktatási ugrást az 1792-1815-ös francia háborúk gabonakereslete indította el, erősítette a rá következő külföldi gyapjú-, majd az 1830 tájától megújuló és egészen az 1860-as évekig tartó nyugat-európai gabona