Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.9. Gazdasági szervek a XVIII. századtól napjainkig ■ 211

2.9. GAZDASÁGI SZERVEK A XVIII. SZÁZADTÓL NAPJAINKIG ■ BÁN PÉTER - KŐRÖSMEZEI ANDRÁS

2.9.1. A nagybirtokok igazgatása 1711-től 1945-ig

2.9.1.1. A NAGYBIRTOKRENDSZER ÁTALAKULÁSA A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

A magyarországi nagybirtokrendszer a XVI-XVII. században, majd a török kiűzése és a kuruc kor után óriási változásokon ment keresztül. Másfél évszázad alatt több család kihalt, a felségárulási perek, majd a Rákóczi melletti kitartás miatt hatalmas birtoktestek kerültek kincstári kézre. Ráadásul I. Lipót a töröktől felszabadított földeket - ellentétben a nemesi birtokjognak a Hármaskönyv szerinti elévülhetet- lenségével - a fegyver jogán (jus armorum) szerzett területnek minősítette. Ezért az 1688-ban felállított Újszerzeményi Bizottság (Neoacquistica Commissio) a régi birtokosoknak csak abban az esetben adta vissza a birtokát, ha jogcímüket oklevéllel tudták igazolni, és kifizették a birtok értékének 10%-át kitevő ún. fegyverváltsá- got. A Bizottság 1711 után Pozsonyban, Kassán és Zágrábban működő részlegei lehetőleg az uralkodóhoz hű, a török- és kurucellenes harcokban érdemeket szerzett hadvezéreknek, hadiszállítóknak és a Habsburgok hitelezőinek, továbbá katolikus egyházi intézményeknek juttatott birtokokat. A világi arisztokrácia így jelentős mértékben kicserélődött, annak ellenére, hogy a német birodalmi vagy itáliai rezidenciákhoz szokott új adományosok egy része hamar túladott értéktelennek tűnő (gyéren lakott) magyarországi uradalmain, és azokat részben már a török korban felemelkedett mágnásfamíliák (például Esterházyak, Batthyányak, Zichyek, Széchényiek, Károlyiak), részben újak (Festeticsek, Grassalkovichok, Erdődyek, Szapáryak stb.) vásárolták fel. Az új nagybirtokok kialakítása, uradalmakká szervezése - leggyakrabban részbirtokok cseréjétől vagy megvételétől kísérve - országosan csak 1740 körül zárult le. Egyébként az arisztokráciához hasonlóan a jómódú középbirtokos- (benepossessionatus) réteg is erősen kicserélődött, és feltörekvő, később gyakran a főurak körébe emelkedő családok jelentek meg (például az Or- czyak, a Somssichok).

A világi családi uradalmak egységben tartására Magyarországon a legáltalánosabb veszély az ún. birtokosztály, a családi földbirtok osztódása volt az egyenlő örökösödési joggal bíró fiúk kezén. Ennek a meggátlására honosította meg nálunk az 1687: IX. te. a főrendekre nézve a hitbizomány (fideicommissum) intézményét, amelyet 1723-ban a köznemességre is kiterjesztettek, de amely mindig királyi privilégiumlevéltől függött. A hitbizományi birtok örököse csak egy személy lehetett, az alapító akaratától függően vagy a mindenkori élő elsőszülött fiú utód (majorátus), vagy a szeniorátus elvei szerint a nemzetség legidősebb férfitagja. A hitbizo- mányt csak uralkodói engedéllyel lehetett elidegeníteni és felosztani, sőt elvileg még megterhelni is.