Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
2.8. Társadalmi és egyéb nem gazdasági szervezetek a XIX. századtól napjainkig ■ 191 ján nyerik el megbízatásukat. Adott kisebbség helyi szószólója a települési kisebbségi önkormányzat elnöke, aki, amennyiben nem tagja a települési önkormányzat képviselő-testületének, annak ülésein tanácskozási joggal vehet részt. 2.8. TÁRSADALMI ÉS EGYÉB NEM GAZDASÁGI SZERVEZETEK A XIX. SZÁZADTÓL NAPJAINKIG ■ G. VASS ISTVÁN A polgári társadalom kialakulásával - Magyarországon a XIX. század első felétől - fokozatosan megváltozott az állampolgárok és az állam egymáshoz való viszonya. A feudális kötöttségek fokozatos felszámolása, a tulajdonviszonyok megváltozása és az ipari fejlődés eredményeként megnőtt a társadalmi mobilitás. Egyrészt tágabb tere nyílt az egyéni kezdeményezésnek, másrészt a differenciáltabb társadalmi termelés képzettebb munkaerőt kívánt. Fontos momentum volt a nemzeti ébredés, a nemzeti-nemzetiségi mozgalmak kialakulása is. Az emberi kapcsolatok új érzelmi tartalommal telítődtek, ami az egymásra találásnak és a másoktól való elkülönülésnek keretet adó egyesületek szerveződésének szintén nagy lendületet adott. A civil szervezetek eredendő működési típusa az egyesület. Az egyesületek a társadalom önszerveződésének megnyilvánulásaként egyének és csoportok érdekeinek kifejezésére, ezek képviseletére és védelmére, illetve valamilyen közös cél, tevékenység megvalósítására szerveződtek, és szerveződnek napjainkban is. Az egyesületekből fejlődtek ki a pártok, a szakszervezetek és egyéb szerveződések. Nem véletlen, hogy a társadalmi szervezetek működésének általános szabályait ma is az egyesülési jogról szóló törvény tartalmazza, és csak az ezen túlmenő speciális szabályokat rögzítik a pártokról, a szakszervezetekről és egyéb formációkról szóló jogszabályok. 2.8.1. Egyesületek, érdekvédelmi szervezetek 1949-ig 2.8.1.1. AZ EGYESÜLETEK KIALAKULÁSA, MŰKÖDÉSÜK SZABÁLYOZÁSA A POLGÁRI KORBAN Az egyesülési és így az egyesületi jog jellege korszakonként változott aszerint, hogy az állam beavatkozó vagy inkább megengedő magatartást tanúsított. 1848 előtt az egyesületek működésének engedélyezése az uralkodó kizárólagos jogát képezte, amit a Helytartótanács útján gyakorolt. Ez az engedélyező és ellenőrző hatáskör a nagy, országos egyesületek és szervezetek, illetve a politikailag exponáltabb városok esetében maradéktalanul érvényesült. Egyesületek (főként kaszinók és olvasókörök) azonban egyre nagyobb számban alakultak a kisebb városokban, mezővárosokban, sőt egyes falvakban is. Ezekről legfeljebb a vármegyei apparátusnak lehetett áttekintése, amely azonban - autonómiáját védelmezve - gyakran mellőzte a Hely
