Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
166 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története ság növekedésével, a jogbiztonság növelése érdekében ezeket az ügyeket 1972-ben visszautalták a rendes bíróságok hatáskörébe. A munkaügyi (többnyire a munkáltató és a munkavállaló közötti) viták eldöntésére 1949-ben laikus személyekből álló munkahelyi munkaügyi döntőbizottságokat szerveztek, illetve fellebbviteli szervként megyei (fővárosi) munkaügyi döntőbizottságokat hoztak létre. Ez utóbbiakat 1972-ben megszüntették, és helyükbe a fentebb említett megyei (fővárosi) munkaügyi bíróságok léptek. Végül a bíróságok hatáskörét szűkítette a cégek kötelező bírósági bejegyzésére és nyilvántartására vonatkozó előírás eltörlése is. 1950-től a vállalatokról csupán mint adóalanyokról készült teljes körűnek tekinthető nyilvántartás, amelyet a Pénzügyminisztériumban (később az adóhatóságnál) vezettek, és titkosan kezeltek. A cégbíróságok működését, és ezzel a gazdasági élet szereplőire vonatkozó közhiteles, bárki számára hozzáférhető nyilvántartás vezetését 1988-tól fokozatosan állították helyre. 2.6.5.3. LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG A szocialista korszak legmagasabb rangú bírósági fóruma volt, amelyre az Alkotmány és a törvények hármas feladatot róttak. Az első a bíróságok működésének elvi irányítása volt. E hatáskört a testület teljes ülése gyakorolta, amely elvi döntéseket és kötelező irányelveket adott ki a jogszolgáltatás és jogértelmezés országos jelentőségű kérdéseiben. E körben tájékozódhatott a bíróságok ítélkezési gyakorlatáról, és az Igazságügyi Minisztériummal, valamint a Legfőbb Ügyészséggel egyeztetve befolyásolhatta azok működését. Másodsorban a Legfelsőbb Bíróság másodfokú fórumként járt el a megyei bíróságoktól és a különbíróságoktól fellebbezett ügyekben, továbbá elbírálta a jogerős bírói ítéletek ellen a Legfőbb Ügyészség által hozzá benyújtott törvényességi óvásokat. Végül első fokon járt el azokban az ügyekben, amelyeket az eljárási törvények a hatáskörébe utaltak, továbbá amelyekben a legfőbb ügyész a vádiratot ide nyújtotta be, illetve amelyeknek elsőfokú eldöntését a Legfelsőbb Bíróság elnöke a testület hatáskörébe vonta. 2.6.5.4. A MEGYEI (FŐVÁROSI) ÉS A JÁRÁSI/HELYI (VÁROSI, BUDAPESTI KERÜLETI) BÍRÓSÁGOK Az egyes bírósági szintek hatáskörébe tartozó ügytípusokról az eljárási törvények rendelkeztek. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény - módosításokkal - lényegében az egész korszakban hatályban maradt. A büntetőeljárás szabályait előbb az 1951. évi III. törvény, majd az 1962. évi 8. sz. tvr., a bírósági reform után pedig az 1973. évi I. törvény állapította meg. E jogszabályok szerint a „bírósági útra tartozó ügyekben - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - első fokon a járásbíróság (városi, kerületi bíróság) jár el” mint általános hatáskörű bírói fórum. Ide kellett benyújtani a keresetet például