Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.6. A szocialista államszervezet (1949-1990) ■ 161 2.6.4.2. A TANÁCSRENDSZER LÉTREJÖTTE, MŰKÖDÉSÉNEK FŐBB JELLEMZŐI, IDŐBELI VÁLTOZÁSAI A „szovjetek” mintájára a tanácsokat az Alkotmány V. fejezete, illetve az 1950. évi I. törvény (I. tanácstörvény) alapján szervezték meg. Létrehozásuk „felülről lefelé” történt, azaz először a megyei (fővárosi) tanácsokat, azután a járási tanácsokat és végül a helyi (községi, városi, kerületi) tanácsokat választották, illetve szervezték meg. A tanácsok tagjait öt évre választották, csakis a Népfront jelöltjei közül, akár az Országgyűlés esetében. Minden tanácsi szerv közvetlen alárendeltje volt megfelelő felettesének, a megyei tanácsok szakigazgatási szervei például a szakminisztériu­moknak. Másik fontos sajátossága volt ennek az időszaknak, hogy a helyi végrehajtó bizottság (vb) szinte korlátlan felhatalmazást kapott a választott testület, a helyi ta­nács helyettesítésére. A szakigazgatási apparátus is teljes mértékben a vb alá volt rendelve, önálló hatósági jogkört nem kapott. Az 1954. évi X. törvény (II. tanácstörvény) némileg ésszerűbb szervezetet és hatásköröket hozott létre. Megszűnt a vb általános helyettesítő funkciója, és vala­melyest bővült a tanácstestület szerepe. A törvény a vb és a szakigazgatási szervek irányítására kimondta a kettős alárendeltség elvét, azaz e szervek egyrészt a saját tanácstestületük által hozott határozatok, másrészt a felsőbb szintű vb és a köz­ponti szervek utasításai által megszabott keretek között fejthették ki tevékenysé­güket. Ezzel valójában továbbra is a központi irányítás uralma érvényesült. Sema­tikusan a következőképpen ábrázolhatjuk az akkori viszonyokat: Népköztársaság Elnöki Tanácsa Minisztertanács minisztériumok i i i megyei tanács (testület) —» megyei vb —* megyei szakigazgatási 1 1 járási (városi) vb —► szervek I járási (városi) szakigazgatási szervek járási (városi) tanács —» i I i községi tanács —► községi vb —* községi szakigazgatási szerv A kettős alárendeltség bevezetése rengeteg illetékességi vitához vezetett. Ezek el­kerülésére az 1957. évi IV. törvény kimondta, hogy az ügyeket mindig ott kell in­tézni, ahol azok keletkeznek. A hatásköröket jórészt a helyi (települési), illetve megyei vagy járási tanácsi szervekhez telepítette. Egyidejűleg mintegy 7600, ko­rábban minisztériumi felügyelet alatt működő gazdálkodó egységet és intézményt adtak át a települési, illetve járási és megyei tanácsoknak. A tanácsok ettől az idő­szaktól kezdve létesíthettek községfejlesztési alapot, amely valamelyes lehetőséget

Next

/
Thumbnails
Contents