Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
162 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története adott az önállóbb gazdálkodásra és bizonyos helyi jellegű fejlesztési célkitűzések megvalósítására. 1965-től (8. tvr.) felerősödtek a helyi igazgatás reformjára, az önkormányzati jelleg erősítésére irányuló törekvések, összefüggésben az új gazdasági mechanizmus bevezetésével. Ezek végeredményeként született meg az 1971. évi I. törvény (III. tanácstörvény), amely a tanácsokat mint a szocialista államnak a demokratikus centralizmus elve alapján működő népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szerveit határozta meg. Azaz elvben elismerte a tanácsok önkormányzati jellegét, de önállóságuk csak a központi irányítás fenntartása mellett érvényesülhetett. Mégis jelentős változás volt ez, mert egyrészt megszüntette a különböző szintű tanácstestületek alá-fölé rendeltségét, és kimondta, hogy felettük csak az Elnöki Tanács gyakorolhat törvényességi felügyeletet. Másrészt törvényerőre emelkedett az a korábbi döntés, amely - a vb kivételével - minden tanácsi szervre nézve eltörölte a kettős alárendeltséget. A minisztériumok a továbbiakban a tanácsszervek részére közvetlen utasítást nem adhattak, hanem csak a vb-n keresztül befolyásolhatták tevékenységüket. Ugyanígy a megyei tanácsok és szerveik is csak a községivárosi vb-ken keresztül érvényesíthették irányítási jogkörüket. A vb megmaradt kettős alárendeltsége azt jelentette, hogy felelős volt saját tanácstestületének, illetve a felettes szintű vb-nek (a megyei vb a Minisztertanácsnak). A törvény további lényeges változtatásként megszüntette a járási tanácsokat, és helyettük létrehozta a kizárólag szakigazgatási feladatokat ellátó - a megyei tanács kihelyezett szerveiként működő -járási hivatalokat. Ezzel a tanácsrendszer előbb „két és fél szintűvé”, majd miután az 1983. évi 26. sz. tvr. a járási hivatalokat is felszámolta, kétszintűvé vált. A tanácsrendszer konszolidált időszakában, az 1960-1980-as években a községi tanácsok feladata a lakosság alapfokú ellátásának biztosítása volt, és ennek megfelelő szintű intézményeket és kisvállalatokat működtettek. A nagyközségek és a városok tanácsai már a vonzáskörzetet is ellátó termelő- és szolgáltatóvállalatokat alapíthattak, és középfokú művelődési, egészségügyi és szociális intézményeket tartottak fenn. A felsőfokú kereskedelmi, kulturális, egészségügyi stb. ellátás biztosítása és a nagyobb vállalatok irányítása, ellenőrzése (kivéve a minisztériumok alá rendelt szerveket) a megyei és a megyei jogú városi tanácsok feladata volt. 2.6.4.3. A TANÁCSOK SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE, A FONTOSABB SZERVEK FELADAT- ÉS HATÁSKÖRE A tanácsok fontosabb szervei a következők voltak: maga a tanács (mint testület), a végrehajtó bizottság, a szakigazgatási szervek, valamint a tanács tagjaiból létrehozott bizottságok. A tanácstestület feladatkörébe tartozott valamennyi szinten a lakosság érdekeinek képviselete, a hatáskörébe tartozó szervezetek feletti törvényességi felügyelet, a területére érvényes fejlesztési tervek kidolgozása, vállalatok, intézmények alapítása és megszüntetése, saját bevételeivel és az állami támogatással való gazdálko
