Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
2.6. A szocialista államszervezet (1949-1990) • 157 szervek Osztálya néven hoztak létre országos hatáskörű szervet. Ennek elnevezése 1970-től Minisztertanács Tanácsi Hivatala lett. Az Alkotmány szerint a Minisztertanács meghatározott feladatok ellátására kormánybizottságokat alakíthatott. Fő feladatuk az államigazgatás egyes területeinek koordinációja, a kormány munkájának döntés-előkészítés, véleményezés útján való segítése volt. Többségük - például az Egészségügyi Tudományos Tanács, az Országos Ösztöndíjtanács, az Állami Rádió- és Televízióbizottság, az Országos Atomenergia-bizottság - nem a kormány átruházott hatáskörében járt el, határozataik csupán a bizottságok tagjait kötelezték. (Ilyen típusú szervek a polgári demokratikus országokban is léteznek.) A kormánybizottságok egy kisebb csoportja ellenben a Minisztertanács nevében járt el, és az állami szervekre nézve kötelező határozatokat hozott, azaz tulajdonképpen jogszabályokat alkotott. Ezzel ismét csorbult egy alkotmányos szerv - ezúttal a Minisztertanács - hatásköre, mert az adott ügycsoportban az „összminisztérium” helyett csak egy szűkebb testület döntött, azaz a miniszterek egy részét megfosztották véleményezési és döntési illetékességüktől. Különösen jellemző volt a gazdasági jellegű döntések egy részének szűkebb testületek elé utalása. Az ilyen, igen széles hatáskörrel rendelkező kormánybizottságok sorát Gazdasági Főtanács (1945-1949) nyitotta meg, majd a Népgazdasági Tanács (1949-1952) és a Kormány Gazdasági Bizottsága (1953-1974) folytatta, amelyet 1974-ben (valamelyest szűkebb hatáskörrel) Állami Tervbizottsággá szerveztek át. Az 1960-as évek elején létesült a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottsága, amely elsősorban a KGST-orszá- gokkal folytatott együttműködés ügyeit intézte. Ugyancsak fontos kormányzati jogköröket gyakorolt a Honvédelmi Bizottság és a Tudománypolitikai Bizottság is. 2.6.3.2. EGYES ÁLLAMIGAZGATÁSI ÁGAK ÁTSZERVEZÉSE, IRÁNYÍTÁSA A gazdaságirányítás intézményrendszerének kialakítása abból az elképzelésből indult ki, hogy a gazdaság működésének automatizmusait, az áru-, a pénz- és a piaci viszonyokat a gazdasági folyamatok tudatos irányítása helyettesítheti. Ennek legfontosabb eszköze a terv lett, amely nem egyszerű célkitűzés vagy a lehetőségek meghatározása volt, hanem szigorú utasítás. Az éves és középtávú tervek fő keretszámait az Országos Tervhivatal adta ki. Ezeket a minisztériumok lebontották az egyes vállalatok, gazdálkodó egységek, tanácsok szintjéig, és azok ennek alapján dolgozták ki tervjavaslataikat, amiket továbbítottak a felettes szerveikhez. A megyei tanácsok, illetve minisztériumok az „alulról” érkezett javaslatokat felülbírálták, majd összesítve küldték meg azokat az Országos Tervhivatalnak, amely az általa szükségesnek tartott korrekciókkal elkészítette az országos tervet. A hierarchia legfelsőbb szintjén a Minisztertanács (valójában a pártközpont) döntött az országos tervről. A végleges tervszámokat, mutatókat felülről lefelé haladva, egyre részletesebben lebontva, most már utasításként továbbították alárendeltjeiknek. Ez a bonyolult, bürokratikus folyamat - amelynek írásbeli lecsapódása a korszak
