Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
2.6. A szocialista államszervezet (1949-1990) ■ 151 dolgozó népé”, és hogy „a társadalom vezető ereje a munkásosztály, amely a hatalmat a szövetkezetekbe tömörült parasztsággal szövetségben, az értelmiséggel és a társadalom többi dolgozó rétegével együtt gyakorolja”. Ezt az 1972. évi módosítás során kiegészítették a következő mondattal: „A munkásosztály marxista-leninista pártja a társadalom vezető ereje.” Az Alkotmány következő fejezetei az Országgyűlésre és az Elnöki Tanácsra, a Minisztertanácsra, a tanácsok működésére, a bírói szervezetre és az ügyészségre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaztak. Végül az Alkotmány rögzítette az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit, majd a választások alapelveit, és rendelkezett a Magyar Népköztársaság címeréről, zászlajáról és fővárosáról. Az itt felsorolt intézmények tevékenységét alább külön-külön fogjuk ismertetni. 2.6.1.2. A CENTRALIZÁLT (MONOLITIKUS) ÁLLAMBERENDEZKEDÉS JELLEMZÉSE A fejlett polgári államrendszerekben alapelv, hogy a pártok közhatalmi funkciókat közvetlenül nem gyakorolhatnak, és a civil szerveződések (egyesületek, szakszervezetek stb.) a lehetséges mértékig mind a pártoktól, mind az államtól függetlenek. Az állami szervezetekben pedig a hatalommegosztás elve érvényesül, azaz arra törekednek, hogy az államhatalom különböző ágai (a törvényhozás, az államfői jogkör, a közigazgatás, mint „végrehajtó” hatalom, a bírói hatalom stb.) egymástól függetlenül, egymást ellenőrizve működjenek. A szovjet típusú államberendezkedést létrehozó kommunista pártok tagadták ezeket az elveket: a népi demokráciában - úgymond - „nem különülhet el a szabályalkotás és a szabály végrehajtásának elválaszthatatlan funkciója; mindkettőben a döntő szónak közvetlenül a nép kezében kell lennie, [...] és szétbonthatatlan az állam és a termelés organizációja” is. Nem maradhattak kívül az állami mindenhatóság körén az oktatás, a kultúra szférái, a teljes társadalmi közélet, sőt egyes magánéleti területek (például vallás, az ún. ideológia, sőt a sport) sem. A centralizált hatalmat pedig mindenekelőtt az „állampárt” birtokolta és gyakorolta. 2.6.1.3. AZ ÁLLAMPÁRT KÖZHATALMI FUNKCIÓI ÉS HATALOMGYAKORLÁSÁNAK ESZKÖZEI 1948. június 12-én a Magyar Kommunista Párt és a szétvert Szociáldemokrata Párt ún. balszárnyának egyesülésével létrejött a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), amely a többpártrendszer 1949-ben történt felszámolása után Magyarország egyetlen politikai pártja (állampárt) lett. A párt főtitkára (1953-tól első titkára) Rákosi Mátyás volt. Taglétszáma 1948-ban meghaladta az egymillió főt, ami egy tagrevízió után, az 1950-es évek első felében 7-800 ezer főre csökkent. Az 1956-os forradalom idején a párt teljesen szétzilálódott, ezért október 31-én feloszlatták, és Magyar Szó-