Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
152 • 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története cialista Munkáspárt (MSZMP) néven alakították újjá. Az MSZMP-t a forradalom leverése után ismét egyedül engedélyezett politikai pártként szervezték újjá Kádár János vezetésével, és lényegében ugyanazokat a jogosítványokat kapta, mint elődje. Taglétszáma egy-másfél évtized múltán érte el az MDP szintjét. Az 1980-as években kialakult gazdasági-politikai válság hatására a párt 1989 februárjában elfogadta a többpártrendszerre való áttérést, végül az 1989. október 6-7-én tartott XIV. pártkongresszus kimondta az MSZMP megszűnését. Az új pártként megalakult Magyar Szocialista Párt (MSZP) ettől kezdve az időközben megszerveződött többi demokratikus párttal versengve vett (illetve vesz) részt a politikai hatalom meghódításáért folyó küzdelemben. Ugyanakkor a párt a korszak nagyobb részében nem nyílt diktatórikus eszközökkel, de nem is jogi normák útján érvényesítette hatalmát és befolyását. A hatalomgyakorlás egyik eszköze az állami tevékenység fő irányainak, a bel-, a kül- és a gazdaságpolitikán kívül a szociálpolitika, a kultúra stb. átfogó és részfeladatainak országos pártfórumokon való kijelölése volt. Az itt elfogadott, elvileg csak a párttagokra nézve kötelező határozatok közjogilag érvényes, a társadalom egésze számára legális formát csak akkor nyertek, ha az állami szervek ezek figyelembevételével alkottak törvényeket és rendeleteket. Ennek kivitelezése a különböző állami és gazdasági stb. szervekben vezető funkciót betöltő kommunisták, valamint az ott dolgozó párttagok feladata volt. A munkahelyi pártszervezet vezetője mindig tagja volt az adott szerv szűkebb irányító testületének, és részt vett minden fontos döntés meghozatalában. A hatalomgyakorlás másik módja volt a legkülönbözőbb szintű szervek, intézmények politikai eszközökkel történő rendszeres ellenőrzése, beszámoltatása és befolyásolása. így a minisztériumokban és a főhatóságoknál működő pártszervezeteknek joga volt a hivatali munkát ellenőrizni, és a vezetőket - a miniszterek kivételével - munkájukról beszámoltatni. Az ipari és mezőgazdasági üzemek, kereskedelmi vállalatok, egészségügyi, kulturális, oktatási intézmények pártszervei szintén folyamatos kontroll alatt tartották a szakmai vezetést, a tervek és az ideológiai elvárások teljesítését. A hatalomérvényesítés harmadik módszere a „káderpolitika” volt. A vezetők kiválasztásának demokratikus garanciái híján rendkívül megnőtt a személyes kapcsolatok szerepe és a személyi döntések politikai motiváltsága. Az állami, gazdasági és kulturális élet két-háromezer legfontosabb irányító posztjának betöltéséről a párt országos vezető szerveiben döntöttek. De ugyanez volt a gyakorlat a megyék és városok, illetve a járások és községek szintjén is. 2.6.1.4. AZ MDP, ILLETVE AZ MSZMP KÖZPONTI ÉS HELYI SZERVEI A párt területi-üzemi alapokon épült fel, és a „demokratikus centralizmus” elve alapján működött. A lakó- és munkahelyeken (legalább 3 taggal) alapszervezetek alakultak, amelyek üzemi, községi, kerületi, városi szervezetekbe egyesültek, és ame
