Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

150 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

dett, a népbírósági jogot törvényi szinten az 1945: VII. te. szabályozta. A népbíróságok a törvényszéki székhelyeken működtek, a vád képviseletét népügyészségek látták el. A népbírákat a koalíciós pártok delegálták, csak a tanácsok elnökei voltak szakképzett bírók. Fellebbezési fórum a Népbíróságok Országos Tanácsa volt. A népbíróságok illetékessége utóbb a demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről szóló 1946: VII. te. hatálya alá eső bűncselekményekre is kiterjedt. A népbíróságokat 1948-tól fokozatosan összevonták, majd megszüntették, a Népbíróságok Országos Tanácsa és a Népfőügyészség 1950-ben fejezte be tevékenységét.

2.6. A SZOCIALISTA ÁLLAMSZERVEZET (1949-1990)

■ G. VASS ISTVÁN

2.6.1. A korszak államszervezetének főbb jellemzői

2.6.1.1. AZ 1949-ES ALKOTMÁNY LÉTREJÖTTÉNEK KÖRÜLMÉNYEI,

AZ ALKOTMÁNY FŐBB RENDELKEZÉSEI

A második világháború után Magyarország a Szovjetunió érdekszférájába került, és ez a tény az állami szervek működésének minden lényeges mozzanatát meghatározta. 1945 és 1949 között a földreform végrehajtása, az ipar jelentékeny részének államosítása és a bankrendszer átszervezése révén a gazdasági folyamatok irányításában az állam egyre nagyobb szerephez jutott. A politikai életben az 1948-ban létrehozott Magyar Dolgozók Pártja a polgári pártokat fokozatosan kiszorította a hatalomból, majd működésüket formálisan is betiltották. 1949 után már csak olyan egyesületek, szakszervezetek létét engedélyezték, amelyek a szigorú állami ellenőrzést tudomásul vették (lásd a 2.8.3. pontot).

Az államszervezet átalakítása terén ez a folyamat az 1949. évi alkotmány törvényben (XX. törvény) nyerte el jogi megformulázását. Az 1949. augusztus 20-án kihirdetett alkotmány koncepcióján és lényegi tartalmán az 1972. évi L, illetve az 1983. évi II. törvény módosításai nem változtattak.

A tíz fejezetre tagolt alaptörvényben A Magyar Népköztársaság társadalmi rendje című első fejezet tartalmazta a tulajdonviszonyokkal és a politikai berendezkedéssel, illetve a hatalomgyakorlással kapcsolatos rendelkezéseket. Leszögezte, hogy a gazdasági rend alapja a termelőeszközök társadalmi (állami vagy szövetkezeti) tulajdona. Kizárólagos állami tulajdon tárgyát képezték a föld méhének kincsei, az állami földterületek, a természeti erőforrások, a jelentős üzemek és bányák, a vasút, a közutak, a vízi és légi utak, a bankok, a posta, a távíró, a távbeszélő, a rádió és később a televízió. Az Alkotmány elismerte ugyan a személyi és a kisárutermelő magántulajdon létjogosultságát is, de mozgásterüket lényegesen korlátozta. Előírta az állami népgazdasági terv kötelező betartását. Az ország politikai berendezkedésével kapcsolatban kinyilatkoztatta, hogy az államhatalom „a