Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.5. Az államszervezet 1918-1949 között ■ 149

XVII. te. rendelkezett az Országos Tervhivatal létrehozásáról, amelynek feladata eredetileg az 1947. augusztus 1-jén induló hároméves terv (tulajdonképpen egy állami beruházási program) kidolgozására és végrehajtásának irányítására terjedt ki.

1948-1949-ben a széles körű államosítások megteremtették a szovjet típusú tervutasításos gazdaságirányítás bevezetésének feltételeit. Ennek vezérlő „agytrösztje” az Országos Tervhivatal lett, a Gazdasági Főtanács 1949 júniusában megszűnt.

1944 végén, 1945 elején a helyi és a középszintű közigazgatás újjászervezésében döntő szerepe volt azoknak a - sok tekintetben a helyi társadalom öntevékenységére épülő - társadalmi-politikai szerveknek, amelyek rövid idő alatt nemzeti bizottság elnevezéssel mint a koalíciós pártok összefogásának keretéül szolgáló Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szervei egységesültek, és ténylegesen hatalmi, közigazgatási funkciókat gyakoroltak. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. január 5-én kiadott rendelete az önkormányzati testületek újjáalakítását írta elő, elsősorban a „demokratikus pártok” képviselőiből, és ennek végrehajtását a nemzeti bizottságokra bízta, ugyanakkor megtiltotta, hogy a nemzeti bizottságok maguk beilleszkedjenek a közigazgatás szervezetébe. Mivel helyi önkormányzati választásokra a tárgyalt korszakban - a Budapesten és környékén 1945. október 7-én lebonyolított választás kivételével - nem került sor, az így létrehozott, ideiglenesnek szánt törvényhatósági bizottságok és képviselő-testületek maradtak hivatalban a tanácsrendszer bevezetéséig. A közigazgatási szervek és a nemzeti bizottságok iratai, különösen a korszak első felében, egymást feltétlenül kiegészítő forrásai a községek, városok életének. A közigazgatás ideiglenes rendezéséről szóló 1030/1945. sz. kormányrendelet visszaállította az önkormányzati tisztviselőknek az 1942: XXII. te. által átmenetileg megszüntetett választását és a városi tanácsok intézményét, a járási főszolgabíró elnevezését pedig főjegyzőre változtatta.

A korszak különleges, tevékenységükkel sokakat érintő szervtípusai voltak az igazolóbizottságok. Feladatuk eredetileg a közalkalmazottak 1945 előtti magatartásának vizsgálata volt, de az eljárás hamar kiterjedt a vállalatok és társadalmi szervezetek tisztviselői, a szabad pályán működő értelmiségiek, iparosok és kereskedők, egyéb állami jogosítvánnyal rendelkezők igazolására is.

Ezeknek az éveknek kiemelkedő társadalmi-gazdasági jelensége volt a földosztás végrehajtása. Ennek legfontosabb szervei a községi földigénylő bizottságok, a megyei földbirtokrendező tanácsok, az Országos Földbirtokrendező Tanács és az ezek hivatali hátterét biztosító földhivatalok voltak.

Az új rendvédelmi szervek felállítása már 1945 januárjában megindult, de hivatalosan csak májusban született meg a csendőrség feloszlatásáról és az egész országra kiterjedő illetékességű Magyar Allamrendőrség létrehozásáról szóló kormányrendelet (1690/1945., 1700/1945.). A Budapesti Főkapitányság és a Vidéki Főkapitányság keretében felállított politikai rendészeti osztályok a kibontakozó hatalmi-politikai küzdelemnek is fontos szereplői lettek.

A háborús és népellenes bűncselekmények kivizsgálására és megtorlására különleges bírósági és ügyészségi szervezetet hoztak létre. A népbíróságok felállításáról az 1945. február 5-én hatályba lépett 81/1945. sz. kormányrendelet intézke