Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
148 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története (NPP) és a Polgári Demokrata Párt (PDP) voltak (lásd a 2.8.2. pontot). A háborús körülmények között népgyűléseken, jórészt közfelkiáltással megválasztott képviselőkből álló Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 21-én Debrecenben tartotta alakuló ülését, és másnap megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés az állami szuverenitás kizárólagos képviselőjének nyilvánította magát, és szakított a Horthy-rendszer jogfolytonosságával. Legközelebb 1945 szeptemberében Budapesten ült össze, immár az ország egész területéről kiegészülve. Addig a nemzetgyűlés - annak pártösszetételét tükröző - Politikai Bizottsága látta el a kormány ellenőrzését. Ez a testület döntött 1945. január 26-án a háromtagú Nemzeti Főtanács felállításáról, amely átmenetileg ellátta az államfői funkciók nagyobb részét. Az 1945. november 4-i választások nyomán összeülő Nemzetgyűlés 1946. január 31-én fogadta el a köztársasági államforma bevezetéséről szóló 1946: I. tc.-et. A Magyar Köztársaság élén a Nemzetgyűlés által négy évre megválasztott köztársasági elnök állt. A második világháborút Magyarország részéről lezáró békeszerződést, amely csekély eltéréssel a trianoni határokat állította helyre, 1947. február 10-én írták alá Párizsban (1947: XVIII. te.). Ennek 1947. szeptember 15-i érvénybelépéséig a köztársaság szuverenitását jogi értelemben is erőteljesen korlátozta a fegyverszüneti egyezmény alapján, szovjet vezetés alatt működő Szövetséges Ellenőrző Bizottság. A békeszerződés ratifikálásával az ország szuverenitása formálisan helyreállt. A szovjet katonai megszállás - az ausztriai megszállási zónával való összeköttetés címén - továbbra is megmaradt. A nemzetközi méretekben kibontakozó hidegháború logikájának megfelelően Magyarország a Szovjetunió alárendelt szövetségese lett, és napirendre került az ország berendezkedésének szovjet mintára történő átalakítása. Az ezzel kapcsolatos politikai küzdelmek fontos állomását jelentették az 1947. augusztus 1-jei választások. Az új parlament neve Országgyűlés volt. Az 1944 decembere óta fennálló koalíciós kormányzás formálisan tovább folytatódott, azonban gyors ütemben zajlott a többpártrendszer és a többpárti parlamentarizmus felszámolása. 1948. június 12-én a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülésével létrejött a Magyar Dolgozók Pártja, amely hamarosan betöltötte az állampárt szerepét, azaz minden szinten és minden vonatkozásban meghatározta és irányította az állam működését. 1949. május 15-én már gyakorlatilag egypárti országgyűlési választások történtek (formálisan a Magyar Függetlenségi Népfront jelöltjei indultak). Az Országgyűlés az 1949. augusztus 18-án elfogadott, szovjet mintára készült új alkotmánnyal jogi értelemben is lezárta a második köztársaság rövid időszakát. A központi végrehajtó hatalom és a helyi közigazgatás szervezeti struktúrája alapvetően folyamatosságot mutatott a Horthy-korszakkal, ugyanakkor az állam bővülő funkcióinak megfelelően számos új szerv és szervtípus keletkezett. A kormányok ebben az időszakban is széles körű felhatalmazással bírtak a rendeletekkel történő kormányzásra (1945: XI. te., 1946: XVI. te.). Az új kormányszervek közül ki kell emelni az 1945 decemberében létrehozott Gazdasági Főtanácsot, amelynek titkársága a gazdaságpolitika és gazdaságirányítás tényleges centruma lett. Az 1947:
