Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
146 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története vállalók képviselőiből egyenlő arányban választott önkormányzat irányításával működött. A magánalkalmazottak (vállalatok, pénzintézetek nem fizikai munkát végző „fehérgalléros” munkavállalói) biztosítása külön intézmény, az OTI-hoz hasonló jogállású Magánalkalmazottak Biztosító Intézete keretében történt. Ezek feladatköre nem terjedt ki a mezőgazdaságban foglalkoztatottakra, az ő - jóval szőkébb körű - biztosításukat az Országos Gazdasági Munkáspénztár, majd 1936-tól új nevén Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet látta el. Külön biztosítási szervei voltak néhány, főként állami nagyvállalatnak (például a MÁV-nak) és a bányáknak. Az 1940: XXIII. te. rendelkezett az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) létrehozásáról, amelynek révén elsősorban kölcsönök adásával kívánták olyan helyzetbe juttatni a megcélzott családokat, hogy a továbbiakban ne szoruljanak segélyre. Az ONCSA működtetésére a Belügyminisztérium felügyelete alatt külön intézményrendszer épült ki, amelynek csúcsán az Országos Szociális Felügyelőség állt, a törvényhatóságokban közjóléti előadók segítették a felelős hatóságokat, a gazdasági hátteret a közjóléti szövetkezetek szolgáltatták. A gyámhatósági és gyermekvédelmi feladatok terén alapvető változás nem következett be, változatlanul a dualizmus korának jogszabályai (1877: XX., 1901: VIII., 1901: XXI. te.) és intézményei (árvaszékek) voltak érvényben. Az anya- és csecsemővédelem szervezése az állam által átruházott hatáskörben 1917 óta az Országos Stefánia Szövetség feladata volt. 2.5.3.7. TÖRVÉNYES ÉRDEKKÉPVISELETEK A KÖZIGAZGATÁSBAN A gazdasági élet igazgatásában kiterjedt feladatkört láttak el a múltjukat 1850-ig visszavezető kereskedelmi és iparkamarák, amelyek szervezetét újjáalakította az 1934: XX. te. Tagjaikat ettől kezdve a területükön működő kereskedők és iparosok öt, a fizetett adó összege szerint kialakított csoportra osztva választották meg. A képesítéshez kötött iparral foglalkozókat tömörítő ipartestületek intézményét az 1932: VIII. te. reformálta meg, és létrehozta csúcsszervüket, az Ipartestületek Országos Központját. Az 1920: XVIII. te. rendelkezett a mezőgazdaság törvényes érdekképviseletének létrehozásáról. A törvény - a kereskedelemmel és iparral szemben - igyekezett ennek átfogó hierarchiáját kiépíteni. A mezőgazdaságban dolgozók, illetve az abban érdekeltek birtoknagyság szerinti kúriákra osztva helyi mezőgazdasági bizottságokat választottak, és ezek delegálták a járási, a járásiak pedig a megyei mezőgazdasági bizottságok tagjait. A területi mezőgazdasági kamarák tagjait a megyei és törvényhatósági jogú városi mezőgazdasági bizottságok tagjaiból választották, de voltak, akik hivatalból foglaltak itt helyet. A rendszer csúcsán az Országos Mezőgazdasági Kamara állt. Azon kamarai érdekképviseletek közül, amelyek egy-egy foglalkozás művelőit fogták össze, és a hivatás gyakorlásának szabályszerűségét ellenőrző szerepet, fegyelmi hatóságot is gyakoroltak, komoly múlttal az ügyvédi és a közjegyzői kamarák rendelkeztek. Az ügyvédi kamarák új szabályozását az 1937: IV. te. végezte el, a
