Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

142 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története vármegyére kiterjedő osztályparancsnokságok, ezek alatt szárnyparancsnokságok működtek. A terepen őrsök teljesítettek szolgálatot. A határőrizetet 1921-től a csendőrség mintájára szervezett, de a Pénzügyminisz­térium alárendeltségébe tartozó Vámőrség látta el. 1932-ben ennek átszervezésével jött létre a Határőrség, amelynek keretében a határőrizet már elvált a vámjövedékkel kapcsolatos feladatok ellátásától, de továbbra is a Pénzügyminisztérium felügyele­te alatt maradt, és csak az ország katonai egyenjogúságának kimondása után, 1938- ban került a Honvédelmi Minisztérium alárendeltségébe. Az idegenrendészet irányí­tására 1930-ban állították fel a Belügyminisztérium keretében a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóságot, amely Budapesten első fokon is eljárt. (Községekben ez a járási főszolgabíró, vidéki városokban a rendőrkapitány feladata volt.) A tűzrendészetet az 1936: X. te. szervezte újjá. A városi önkormányzatokat hiva­tásos tűzoltóság fenntartására kötelezte. A tűzrendészeti hatóság szerepét az általá­nos közigazgatási hatóságok töltötték be, ugyanakkor a közigazgatási beosztáshoz igazodva kiépítették a Belügyminisztérium alá rendelt tűzvédelmi felügyelőségek rendszerét. ■ Közegészségügyi igazgatás Főhatósága 1932-ig a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium, majd a Belügyminisz­térium volt. Az 1876: XIV. te. alapján kiépített rendszerben az 1936: IX. te. hozott jelentős változást, amely addig az önkormányzati igazgatás keretében működő tisz­tifőorvosokat és tisztiorvosokat - Budapest kivételével - a belügyminiszter alá rendelt állami tisztviselőkké nyilvánította. Ugyanakkor nem szakította el őket az önkor­mányzati igazgatástól, a vármegyék, városok, járások vezetői melletti szakreferensi feladataikat továbbra is ellátták. A hatósági gyógyító orvosi teendők ellátására a városok és a legalább ötezer lakosú községek voltak kötelesek megfelelő számú orvos tartásáról gondoskodni, a kisebb helységeket a belügyminiszter osztotta be ún. orvosi körökbe. A községi, a városi és a körorvosokat is - a törvényhatóság első tisztviselőjének meghallgatásával - a belügyminiszter nevezte ki. Őket az 1942: XII. te. minősítette állami tisztviselőnek. Az 1936: I. te. az orvosi gyakorlatot sza­bályozta, és annak folytatását orvosi kamarai tagsághoz kötötte. Az 1920-as évek végétől kiépült a megelőző egészségvédelem intézményi hálózata (tüdőbeteg- és ne- mibeteg-gondozás, egészségvédelmi körök, falun a zöldkeresztes mozgalom). A sok­féle szervezet integrációját a Belügyminisztérium 1940-től az Országos Egészségvé­delmi Szövetség keretében igyekezett megvalósítani. ■ Pénzügyigazgatás A bankjegykibocsátás kizárólagos jogával az 1924: V. te. az ekkor alapított Magyar Nemzeti Bankot (MNB) ruházta fel. (Ezt megelőzően 1920-tól az Állami Jegyintézet bocsátott ki fizetőeszközt.) Az MNB elnökét a pénzügyminiszter előterjesztésére az államfő nevezte ki. 1931-től az MNB a kötött devizagazdálkodással kapcsolatos hatósági feladatokat is ellátta. Az állami pénzek kezelését 1924-ben a Posta-takarék­pénztár vette át. A Központi Állampénztár továbbra is fennmaradt mint államadóssá­

Next

/
Thumbnails
Contents