Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.5. Az államszervezet 1918-1949 között ■ 135

munka nélküli jövedelemből éltek, a kereskedőket, lelkészeket és szerzeteseket. Megkezdték a magántulajdon felszámolását, köztulajdonba vették a 20 munkásnál többet foglalkoztató ipari, bánya- és közlekedési vállalatokat, a 10 munkásnál többet foglalkoztató kereskedelmi cégeket, a bérházakat, a közép- és nagybirtokokat. A kommunista elvű termelést és elosztást irányító csúcsszerv a Népgazdasági Tanács volt. Az állam funkciói radikálisan bővültek. Az új államszervezet alapja az alulról felépülő tanácsrendszer volt. Az április elején megtartott egypárti tanácsválasztásokon csak az alsó szintű - községi, városi, budapesti kerületi - tanácsok tagjait választották közvetlenül. A falusi és városi tanácsok delegálták a járási, a járási és városi tanácsok pedig a megyei szintű tanácsok tagjait. A Tanácsok Országos Gyűlésének tagjait a megyék és a városok tanácsai választották, minden ötvenezer lakos után egy küldöttet. A véglegesnek szánt alkotmány szerint a Tanácsok Országos Gyűlése ülésszakainak szünetében a Szövetséges Központi Intéző Bizottság gyakorolta a főhatalmat, és ennek felügyelete alatt működött a kormány funkcióit ellátó Kormányzótanács. A felettes tanácsok döntései kötelezőek voltak az alsóbb szintűek- re, és azok döntéseit megsemmisíthették vagy megváltoztathatták. A centralizmust a dolgozók aktivitásával ellensúlyozták volna: minden mandátum csak 6 hónapra szólt, és a felettes tanácsokból közben is vissza lehetett hívni a delegált tagokat. A tanácsok saját tagjaik sorából intézőbizottságot (direktórium) választottak. Jórészt ezek a folyamatosan működő végrehajtó szervek gyakorolták a tényleges hatalmat. A régi kormányzati és közigazgatási szervek apparátusa a tanácsrendszer hatalmi szerveinek hivatalaként többnyire tovább működött, iratkezelésük is folyamatos volt. Ez nem vonatkozik a jogszolgáltatási és a rendvédelmi szervekre: a régi bírósági szervezetet forradalmi törvényszékek, a rendőrséget és a csendőrséget a Vörös Őrség váltotta föl. A Tanácsköztársaság államszervezete a Forradalmi Kormányzótanács augusztus 1-jei lemondásával véglegesen megszűnt.

2.5.3. Horthy-korszak (1919-1945)

2.5.3.1. AZ ÁLLAMRENDSZER ALAPJAI, AZ ÁLLAMFORMA ÉS AZ ÁLLAMFŐI HATALOM

A magyar állam 1867 után kialakult intézményrendszere 1919-ben összeomlott. Újjászervezésének alapját jogilag az 1920. januári választások után összeült nemzetgyűlés által elfogadott 1920: I. te. képezte. A rendezés a jogfolytonosság elvére épült. Érvénytelenítették a Népköztársaság és a Tanácsköztársaság jogszabályait, és a törvény címében is az „alkotmányosság helyreállítását" deklarálta. Ez kifejezésre juttatta, hogy az új államiság a forradalmakat megelőző rendszer közvetlen örököse, annak intézményeit, jogforrásait érvényesnek ismeri el. Kimondta ugyanakkor azon törvények és intézmények megszűnését, amelyek az Osztrák-Magyar Monarchia dualista államközösségéhez fűzték Magyarországot. A nemzetgyűlés a nemzeti szuverenitás kizárólagos törvényes képviselőjének nyilvánította magát. Az