Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

136 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

„államfői teendők ideiglenes ellátására” kormányzói tisztséget létesített. A kormányzót „a királyi hatalomban foglalt jogok alkotmányos gyakorlása” a törvénybe foglalt korlátozásokkal illette meg. 1920. március 1-jén a nemzetgyűlés Horthy Miklós altengernagyot, a Nemzeti Hadsereg fővezérét kormányzóvá választotta. A törvényhozás nyitva hagyta az államforma rendezésének kérdését. A 2394/1920. sz. kormányrendelet rögzítette egyértelműen, hogy a királyság jogintézménye fennáll, ezért az állami hatóságok és intézmények a „magyar királyi” megjelölést használják, hivatali bélyegzőkön a szent koronás címert kell alkalmazni. 1921. november 6-án iktatták törvénybe a Habsburg-ház trónfosztását. Az 1921: LXVII. te. egyúttal kimondta, hogy „a nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja, de a királyi szék betöltését későbbi időre halasztja”. Ezzel tartóssá vált a „király nélküli királyság”.

A kormányzói jogkörnek a királyi hatalomhoz viszonyított korlátái elsősorban a parlament elnapolásával és feloszlatásával, a törvényalkotás folyamatában való részvétellel kapcsolatos jogokat érintették. A későbbi hatásköri bővítések (1920:

XVII. te., 1933: XXIII. te., 1937: XIX. te.) eredményeként a kormányzói hatalom mértéke megközelítette azt a szintet, amivel 1918 előtt az uralkodó rendelkezett. Továbbra sem illette meg a kormányzót a törvények szentesítésének, csupán kihirdetésének joga, nem gyakorolhatta a főkegyúri jogot, és nem adományozhatott nemességet. A kormányzó ténylegesen gyakorolta a jogszabályban nem rögzített ún. előszentesítési jogot is, azaz a parlament elé terjesztendő törvények és a fontosabb rendeletek előzetes jóváhagyását.

Horthy kormányzói tisztségét 1944. október 16-ig töltötte be. Lemondásával egyidejűleg miniszterelnökké nevezte ki a német megszállók által támogatott puccs révén hatalomra került Szálasi Ferencet, aki az államfői hatalmat is magához vonta. Ezt a helyzetet a november 3-án elfogadott 1944: X. te. törvényesítette, és az államfői jogok gyakorlását - formálisan a háború tartamára - nemzetvezető címmel Szálasira ruházta, egyben felhatalmazta a kormányfői tisztség betöltésére is.

2.5.3.2. TÖRVÉNYHOZÁS

A korszakban mindvégig érvényesült a parlamentáris kormányzás, noha a hatalmi fölény, egyre erősödő mértékben, a végrehajtó hatalom oldalán volt, és ezzel összefüggésben a politikai irányzatok közötti szabad versengés sem folyhatott a kormányzati pozícióért. A kormányok csak parlamenti többség birtokában tevékenykedhettek, és kizárólag a parlament volt jogosult a működésük alapját jelentő költségvetés elfogadására, valamint törvények hozatalára. (A parlamenti munka formális fenntartásához még a Szálasi-diktatúra is ragaszkodott.) A parlament 1926-ig egykamarás nemzetgyűlés, azt követően kétkamarás országgyűlés formájában működött.

A korszak parlamenti választásait három szisztéma alapján bonyolították le. Az általános titkos választójog alapelvei csak az 1920. évi választásoknál érvényesül