Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

128 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

re, a közterületi eperfaültetésekre és a folyamatos feldolgozás biztosítására 1872- től épült ki a selyemhernyó-tenyésztési kerületi felügyelőségek sűrű hálózata, elsősorban az ország déli és nyugati felében, amelyek országos központja Szekszárdon volt. A közép- és alsófokú földművelésügyi szakigazgatás szakmai szórtságának és egyenlőtlen területi megoszlásának ellensúlyozására az 1896-ban felállított kerületi állattenyésztési felügyelőségeket az 1908: XLIII. te. alapján megyénként szervezett gazdasági felügyelőségekké alakították át a mezőgazdasági ügyeknek a törvényhatóságoknál való képviseletére és az önálló szakigazgatási szervvel nem rendelkező ágazatok támogatására. A kiterjedt földművelésügyi szakigazgatás elsősorban tanácsadói, és nem hatósági szerepet töltött be.

A kereskedelmi és ipari szakigazgatásban kezdetben kevéssé érvényesült az államosítási tendencia, hanem nagyobb szerepet kaptak a szakmai önkormányzati szervezetek, az ipar- és kereskedelmi kamarák (1868: VI. te.) és az ipartársulatok, majd az ipartestületek (1884: XVII. te.). A gyáripar kiteljesedésével a biztonsági és egészség- ügyi előírások érvényesítésére létesült az első ipari állami szakhivatal, a kerületi iparfelügyelőség intézménye, amely 13 területi egységre tagolódott (1893: XXVIII. te.).

A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium hatáskörébe a közlekedési infrastruktúra építése, fenntartása és felügyelete (út, vasút, folyami hajózás), valamint az állami és közcélú építkezések kivitelezése és ellenőrzése, továbbá 1881-től a posta és távírda ügyei tartoztak. A minisztérium igazgatási munkájának jellegzetessége az állandó tanácsadó testületek viszonylag hosszú távú befolyása. Kiemelkedő jelentőségű vasútépítések ügyeiben (például vonalvezetés) döntött az 1868-ban létesült Állandó Vasút-engedélyezési Bizottság. Feladatkörét az 1884-ben életre hívott Országos Közlekedési Tanács egészítette ki. A minisztérium irányítása alá tartozó területek gépészeti kérdéseiről 1881-től külön Műszaki Tanács döntött. Az államosítási törekvést jelezte, hogy az 1877: XXIV. te. alapján a megyei mérnöki állásokat államépítészeti hivatalokká alakították át, és ezek feladata lett az állami és vármegyei utak kezelése és fenntartása. Az egységes színvonalú infrastruktúra kialakításának igénye vezetett a vasutak államosításához, a posta és távírda, majd a telefonszolgáltatás egyesítéséhez és egységes állami közszolgálattá alakításához is. Az 1889. évi átszervezéskor az új Kereskedelemügyi Minisztérium a két jogelődtől átvette az összes ipar- és kereskedelemügyet, illetve a szárazföldi közlekedés, a folyam- és tengerhajózás, a posta és távírda felügyeletét és irányítását, valamint az Al-Duna szabályozásának és a fiumei kikötő építésének kivitelezését.

2.4.3. A polgári jogállam igazságszolgáltatási szervezetének kiépülése

A polgári igazságszolgáltatás elvi alapjait a bírói hatalomról szóló 1869: IV. te. vetette meg, amely kimondta az igazságszolgáltatás és a közigazgatás teljes elválasztását, kötelező állami finanszírozását, meghatározta a bírói függetlenség feltételeit és képesítési követelményeit. A feudális előjogok alapján delegált ülnököket jog