Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.4. A dualizmus kora (1867-1918) ■ 129

végzett bírák váltották fel. A legfelső bírói fórum a büntető- és polgári ügyekben egyaránt illetékes, 1869-ben ítélőszéki és semmítőszéki osztállyal megszervezett Kúria lett, amely 1881-ben a két osztály összevonásával egységes szervezetet kapott. Alatta 1869-ben két fellebbviteli bíróság, a szűkebb Magyarországon illetékes pesti és az erdélyi hatáskörű marosvásárhelyi ítélőtábla alakult meg. A fellebbezési eljárás gyorsítása indokolta, hogy 1892-től már 11 ítélőtábla működött Budapest, Debrecen, Győr, Kassa, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Szeged, Temesvár, Kolozsvár és Marosvásárhely székhellyel (1890: XXV. te.).

Az elsőfokú bíróságoknál a korábbi fenntartói és illetékességi tarkaságot 1872- ben királyi törvényszékekből és járásbíróságokból álló egységes állami szervezet váltotta fel (1871: XXXI. te.). A királyi törvényszékek lettek az általános hatáskörű elsőfokú bíróságok. Polgári és büntetőperekben egyaránt háromtagú tanácsban ítélkeztek, de olyan cégbírósági ügyekben is eljártak, mint a cégbejegyzés és a csődeljárás. A budapesti külön Kereskedelmi és Váltótörvényszéket is beolvasztották 1915-ben az ottani törvényszékbe. Igazgatási feladataik közül a telekkönyvi hatósági jogkört 1915-re a járásbíróságok vették át. A járásbíróság kisebb polgári és büntetőügyekben egyesbíróságként ítélkezett. ítéletei ellen a törvényszékhez, büntetőügyekben 1900-ig egyenesen az ítélőtáblához lehetett fellebbezni. Az 1872-ben felállított 102 törvényszék soknak bizonyult, számuk egy évtized alatt a megyékéhez közelítve, 65-re csökkent. Az egyidejűleg szervezett 360 járásbíróság viszont nem elégítette ki az igényeket, így azok számát fokozatosan 386-ra növelték.

A kiegyezés után rendelettel szabályozott és a sajtóperekre korlátozott esküdtbíráskodás helyett az 1897: XXXIII. te. alapján egyes kijelölt törvényszékek mellett esküdtszékeket szerveztek. Hatáskörükbe a sajtóvétségek mellett a halállal vagy legalább ötévi fegyházzal büntetendő politikai és köztörvényes ügyek tartoztak, és az ügyek számától függően, ciklikusan működtek. Az esküdtszék vegyes bíróság volt, 3 tagú bírói tanácsból és 12 laikus esküdtből állt. Az esküdtek a bűnösségről és a minősítésről döntöttek, ítéletet a bírói tanács hozott. Az esküdtszék hatáskörét politikai ügyekben erősen korlátozta a királyság intézménye elleni bűncselekmények elvonása (1913: XXXIV. te.), majd a világháború kitörésekor végleg felfüggesztették a működését.

Az állami bíróságok felállításával egyidejűleg az államkincstár által finanszírozott, a jogszolgáltatás szerves részét alkotó ügyészi szervezetet hoztak létre a vád képviseletére (1871: XXXIII. te.). A megyei és városi tiszti ügyészek, illetve a királyi jogügyigazgató tisztsége megmaradt, de hatáskörük a törvényhatóságok és az államkincstár vagyonjogi ügyeire zsugorodott. A törvényszékek mellé királyi ügyészségeket, az ítélőtáblák mellé királyi főügyészségeket és a Kúria mellé koronaügyészséget szerveztek. Az utóbbit csak a büntető perrendtartás hatálybalépésétől töltötték be (1896: XXXIII. te.). Feladata a Kúria előtti vádképviselet és a büntetőítéletek jogegységének érvényesítése volt, de felügyeleti és utasítási jogkörrel nem rendelkezett. Az ügyészségeket az utasítási joggal bíró főügyészségek felügyelték az igazságügy-miniszter közvetlen irányításával. A járásbíróságoknak nem volt önálló ügyészi hivataluk. A vádat előttük kezdetben a törvényszéki ügyész, az