Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.4. A dualizmus kora (1867-1918) ■ 125

minisztériumtól átvette az erdélyi és horvátországi, 1881-től pedig az egész magyarországi csendőrség személyi és fegyelmi ügyeit. A honvédelmi tárca újabb igazgatási feladatot kapott a népfelkelésről szóló 1886: XX. te. nyomán, mert a minisztérium szervezte a népfelkelő alakulatokat, amelyeket háború esetén a közös haderő segítésére, rendszerint a hátország biztosítására használtak fel.

2.4.2. A miniszteriális szakigazgatás és a dekoncentrált állami szervek

A többi hat ágazati minisztérium a kiegyezés után lényegében visszanyerte az 1848-ban gyakorolt hatásköröket, kivéve a Horvátországban autonóm üggyé vált belső közigazgatást, igazságszolgáltatást és művelődésügyet. A korszak kormányzatára a szakigazgatás állami intézményeinek kiépülése és a központosítás erősödése volt jellemző, azaz a közigazgatási teendők egy részét kivonták az önkormányzatok hatásköréből, vagy az új feladatok végzésére eleve a szakminisztereknek alárendelt hivatalokat hoztak létre.

A Belügyminisztériumhoz a közigazgatás, közegészségügy, népjólét felügyelete és a rendészeti feladatok tartoztak. A közigazgatásban az állami befolyás növelésének általános eszköze volt a belügyminiszter előterjesztésére a király által kinevezett főispánnak a törvényhatóság és a középfokú államigazgatás feletti felügyeleti hatáskörének folyamatos kiterjesztése. A közbiztonsági szolgálat területén a megyei csendbiztosok vezette pandúri intézményt ugyan 1867 után helyreállították - Erdély és Horvát-Szlavónország kivételével -, de az 1881: III. te. alapján az egész országban sor került a csendőrség megszervezésére, méghozzá kettős kormányzati függésben: személyi és fegyelmi ügyekben a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozott, közbiztonsági szolgálatáról viszont a belügyminiszter, illetve a horvát bán döntött. A csendőrség illetékessége a törvényhatósági jogú városokra nem terjedt ki, de a városi rendőrkapitány rendkívüli esetekben igényelhette, a városi törvény- hatóság kérhette a csendőrség szolgálatát. A városi rendőrségek államosítására irányuló kormányzati cél végül csak a fővárosban valósult meg (1881: XXI. te.), a városokban csak rendőrkapitány választását váltotta fel megyei főispáni kinevezés. A belügyminiszter irányítása alatt állt a határrendőrség, amelyet ott állítottak fel, ahol az országhatár egybeesett az Osztrák-Magyar Monarchia határaival (1903: VIII. te.). A belügyminiszter felügyelte legfelső fokon a hivatásos, az önkéntes, a köteles és a magántűzoltóságokat is. A közegészségügyi szakigazgatás az Országos Közegészségügyi Tanács szakmai támogatásával, a belügyminiszter felügyeleti hatáskörének kimondásával és kiterjesztésével a törvényhatósági szervezeten belül épült ki (1876: XIV. te.). Szakközegei a megyei, városi, járási tisztiorvosok voltak. A gyámügy egységes rendezése is a törvényhatósági árvaszékek feletti belügyminisztériumi felügyelet és ellenőrzés erősödésével járt együtt (1877: XX. te.).

A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hatásköréből egyházügyben hozott jelentős változásokat a századvégi egyházpolitikai törvényhozás. A polgári házasság kö