Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

126 • 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

telezővé tétele az állami igazságszolgáltatás hatáskörébe utalta a házassági ügyeket, és 1895. október 1-jétől bevezették az állami anyakönyvezést (1894: XXXI., XXXIII. te.; vö. a 2.10.4.1. ponttal). A közoktatásügyi igazgatás nagyobb területi egységeit a 12 tankerületi főigazgatóság képezte. A főigazgató az állami középfokú tanintézetek felett teljes irányítói és ellenőrzési jogkörrel rendelkezett, a felekezeti középiskoláknál pedig az állami főfelügyeletet gyakorolta (1883: XXX. te.). A tankerületi főigazgató volt a felettes hatósága a megyénként felállított királyi (állami) tanfelügyelőségeknek is, amelyek a népoktatási (elemi, polgári, kereskedelmi iskola, tanítóképző) és a kisdedóvó intézetekben ellenőrizték a népoktatási törvény végrehajtását (1868: XXXVIII. te.).

Az Igazságügyminisztérium hatáskörébe a törvények előkészítése, a jogszolgáltatás és a büntetés-végrehajtás tartozott. Az igazságszolgáltatás teljes államosítása mellett (lásd a 2.4.3. pontot) jelentős állami térnyerést jelentett, hogy az egyházi hiteles helyektől állami közjegyzők vették át a közhitelű iratok kiadását és a magánjogi iratok hitelesítését (1874: XXXV. te.).

A pénzügyi és a gazdasági szakminisztériumok - a fenti hárommal szemben - Horvátországban is illetékesek voltak, ottani feladataikat saját közép- és alsófokú közegek közreműködésével, horvát nyelven levelezve végezték. E minisztériumokban mindig működtek bizonyos szakmai feladatokat intéző horvát ügyosztályok, amelyek másik funkciója a horvátországi miniszteriális hatóságokkal való kapcsolattartás volt. A pénzügyi és a gazdasági minisztériumok feladatkörét a dualizmus idején többször módosították. A legjelentősebb változásra 1889-ben került sor, amikor a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumot a mezőgazdasággal összefüggő ügyeket átfogó Földművelésügyi Minisztériummá, a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumot pedig, az ipari és kereskedelmi feladatkör átvételével, Kereskedelmi Minisztériummá szervezeték át (1889: XVIII. te.).

A Pénzügyminisztérium hatáskörébe az országos költségvetés és zárszámadás elkészítése, az államkölcsönök és az államadósság kezelése, az állami hivatalnokok illetmény- és nyugdíjügyei, az állami birtokokkal és más javakkal való gazdálkodás, a nemesfémbeváltás, a különféle adók, illetékek, jövedékek ügyei és a földadó-nyilvántartás vezetése tartozott. Az állami erdők kezelése az egységes erdészeti igazgatás érdekében 1881-től átkerült a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumhoz. A pénzügyi tárca viszont tőle vette át 1889-ben az állami bányák kezelésének és a bányászati szakigazgatás (bányakapitányságok) irányításának feladatát. A minisztérium által irányított pénzügyi szakigazgatás a neoabszolutizmus kori intézményhálózatra épült (lásd a 2.3.3. pontot), de középfokú szervei a korábbinál fokozatosan kisebb területi illetékességgel, pénzügy-igazgatóság néven működtek tovább. Ezek alá rendelve működtek tovább a járási szintű adóhivatalok. A pénzügyigazgatóságok hatáskörét szűkítette, hogy az egyenes adók igazgatására az 1876:

XV. te. létrehozta a megyéknek alárendelt adófelügyelőségeket. Az egyenes és a közvetett adók igazgatására ily módon elkülönült két középfokú területi hatóságot az 1889: XXVIII. te. ismét pénzügy-igazgatóság néven egyesítette, immár egy-egy