Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

116 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

kormánynak. Az új rendszerben 1850 végéig szorosan összefonódott a katonai és polgári igazgatás: az országban állomásozó hadsereg főparancsnokának kezében összpontosult a végrehajtó hatalom, de mellé rendelt teljhatalmú császári biztos felügyelte a polgári közigazgatás működését és átalakítását. Az 1849. november 1-jén megalakult öt katonai kerületben (Buda, Pozsony, Sopron, Kassa, Nagyvárad) is a katonai parancsnokok voltak a közigazgatás és a végrehajtó hatalom vezetői, akik mellett belügyminisztériumi biztosok vitték a polgári ügyeket. Alsóbb igazgatási egység a 2-4 megyét magában foglaló polgári kerület volt, amelynek élén kerületi főbiztos állt. A megyék autonómiáját, testületi ügyintézését felszámolták, és az élükre kinevezett ún. megyei főnökök (a nekik alárendelt tisztviselőkkel együtt) az államhatalom helyi végrehajtó szervei lettek.

A katonai és polgári kormányzat szétválasztása Alexander Bach belügyminiszter 1850. szeptember 13-i rendelete - elvben az olmützi alkotmány - alapján ment végbe. A közigazgatási hierarchia csúcsára cs. kir. helytartót állítottak (de hivatala csak 1851. április 10-től működött), és 1851. január 1-jei hatállyal az országot a katonai kerületekkel azonos öt polgári közigazgatási egységre osztották, amelyek kormányzatát cs. kir. kerületi főispánok irányították. A kerületek megyékre oszlottak, ezeket cs. kir. megyefőnökök igazgatták. A legalsó fokú igazgatási egység a járás volt, élén a közigazgatási szolgabíró címet viselő cs. kir. járási biztossal. Az új területi beosztás során átszabták a történeti megyehatárokat. A kisebb megyéket összevonták, a nagyobbakat kettéosztották, az enklávékat beolvasztották, megszüntették. A megyék száma 46-ra, majd 43-ra csökkent. A korábbiaknál nagyobb járásokat alakítottak ki, átlagosan 30 ezer lakossal és a járási székhely állandósításával. A szabad királyi városok autonómiája megszűnt, a polgármestereket, a városi tanácsokat az illetékes szintű állami hatóságok nevezték ki. Az öt kerületi székváros - Buda, Pozsony, Sopron, Nagyvárad, Kassa, továbbá Pest, később Debrecen - igazgatása felett a kerületi főispánok, 1853-tól a helytartósági osztályok gyakoroltak felügyeletet, míg a többi várost a megyefőnökök közvetlen alárendeltségébe utalták.

1851. október 10-én az uralkodó Albrecht főherceget kinevezte Magyarország katonai és polgári kormányzójának, továbbá az itt állomásozó III. hadsereg főparancsnokának. Albrecht főherceg vezetésével 1852 áprilisában a hadsereg-főparancsnokság polgári és rendőri osztályaiból önálló hatóságként alakult meg a Magyarországi Cs. Kir. Katonai és Polgári Kormányzóság, és ezzel a legfelső szinten újra összefonódott a katonai és a polgári igazgatás. Ezt követően a hivatali érintkezés a helytartóság és a bécsi minisztériumok között a kormányzóságon keresztül történt. A kormányzó gyakorolt felügyeletet a helytartóság jogszabály-alkotási, szervezési, kinevezési és személyi ügyei felett. Hatáskörébe tartozott minden magyar- országi köz- és szakigazgatási szerv, valamint rendőri hatóság legfelső elhatározást és személyi kérdést érintő ügye. Közvetlenül intézkedett az államrendőrséggel kapcsolatos és a kivételes állapotból fakadó ügyekben.

A kormányzóság létrejötte és az 1851. december 31-i rendelet miatt az év elején még véglegesnek szánt közigazgatási rendszer két évig maradt érvényben („Bach- kori provizórium”). A szilveszteri pátens kormányzati alapelvei a koronaországok-