Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.3. A neoabszolutizmus kora (1849-1867) ■ 117

ban ugyanis háromfokozatú közigazgatási intézményrendszert: helytartóságot, megyei hatóságot (Kreis) és járási hivatalt (Bezirk) irányoztak elő. Ez úgy valósult meg Magyarországon, hogy az 1853. január 19-i szervező rendelet megszüntette a felső szintű egységes helytartóságot, és funkcióit az öt közigazgatási kerület székhelyére helyezte ki, ahol a kerületi kormányzatot beolvasztva jöttek létre a helytartósági osztályok. Ezek - helytartósági alelnökök vezetésével - a saját kerületükben országos politikai hatóság szerepét töltötték be a Belügyminisztérium és más birodalmi hatóságok közvetlen alárendeltségében. Az ekkor meghagyott katonai és polgári kormányzóság átszervezése 1856. szeptember 1-jén a Magyarországi Cs. Kir. Főkormány létrejöttét eredményezte, amely a magyar koronaország legfőbb, formailag polgári jellegű hatósága lett. Minden országos kormányszervnél felügyelte a kormányzati elvek, a jogszabályok és szolgálati előírások érvényesülését, irányította az államrendőri tevékenységet és a közrend helyreállítását. Ezzel az átszervezéssel teljesedett ki a Bach-rendszer végleges formája, a „definitivum”. E dekoncentrált igazgatási rendszer lebontása az Osztrák Császárság itáliai katonai vereségét követően, 1860-ban kezdődött meg. A fordulatot Albrecht főherceg fölmentése és Benedek Lajos táborszernagynak Magyarország politikai és katonai igazgatásával való megbízatása vezette be. Megszűnt a Cs. Kir. Főkormány, az öt közigazgatási kerület, és a helytartósági osztályokat 1860. július 1-jén Magyarországi Cs. Kir. Helytartóság néven összevonták.

2.3.2. A centralizált parlamentáris monarchia birodalmi hatóságai és a visszaállított magyarországi kormányszékek (1860-1867)

A császár az ún. októberi diploma kibocsátásával feladta az abszolutizmust, és országos ügyekben az ország- és tartománygyűlésekre, közös ügyekben pedig az általuk delegált Birodalmi Tanácsra szándékozta bízni a törvényhozást. A pénz- és hitelügy- gyel, az adópolitikával, a vám-, kereskedelem-, posta- és közlekedésüggyel, továbbá az állami költségvetéssel és a katonakötelezettséggel kapcsolatos közös törvényeket utalta az összbirodalmi parlament hatáskörébe. A hadügy döntő része és a külügy az uralkodó abszolút joga maradt. Az összbirodalmi parlamentben az országok és tartományok képviseleti arányát az 1861. évi ún .februári pátens szabályozta. Egyidejűleg a lajtántúli területek belső ügyeinek kezelésére Szűkebb Birodalmi Tanács néven külön testület ékelődött a tartományi képviseletek és az összbirodalmi parlament közé. Az új rendszerben a birodalmi kormány élére ismét miniszterelnök került, s jelentősége felértékelődött. Tagja lett a kormánynak a hadügy-, a rendőrminiszter és a közgazdasági ügyek irányítására reaktivált kereskedelmi miniszter. Megszűnt viszont a birodalmi belügy-, igazságügy-, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium. Ezek hatáskörét a lajtántúli tartományokat illetően az Allamminisztériumban összpontosították, a magyar korona országaiban az egyidejűleg visszaállított - bécsi székhelyű - Magyar, Erdélyi és a később létrehozott