Domanovszky Sándor: József nádor iratai III. 1807-1809. (Budapest, 1935)
1807 okt.-dec.
2. 1807 október 9. Buda. József nádor Ferenc császárnak, az országgyűlés munkálatairól, a sóügyben és az országgyűlés berekesztésének kérdésében szerkesztett feliratokról, a regnikoláris deputáció munkálatainak napirendre tűzéséről és az ujoncmegajánlásról. A nádor sk. levele : Sammelb. 273. A Buda és Pest közti hajóhíd megrongálódása miatt az okt. l-re következő napokban az országgyűlés nem tarthatott üléseket. Egyelőre tehát csak kerületi üléseken tárgyalták az ügyeket. Okt. 6-án azonban ismét összeült a két tábla és 7-én, 8-án és 9-én is tovább tanácskozott. (Diarium 1807., 329—354. 1.) A nádor már a kényszerű szünet előtt a felső.táblán a rendek üzenete kapcsán kijelentette, hogy a nemzet kívánságai méltányosak, törvényesek és a király felfogásának megfelelőek, de ezek közül csak a fontosabbak volnának most letárgyalandók, a többi pedig a következő országgyűlésen, mert mindenekelőtt a szeptember elején kelt három királyi leiratot (Acta 1807., 174—183. 1.) kell tárgyalni. (Drevenyák aug. 1. jelentése, Privatbibl. fasc. 47.) De épen ezek a leiratok keltettek nagy megütközést, mert fölmentették a rendeket a még nem tárgyalt három királyi előterjesztés tárgyalása alól, az országgyűlés gyors befejezését kívánták, ezért ujabb tárgyak fölvételét ellenezték s a kereskedelmi kérdésekben csupa halasztó ígéretet tartalmaztak. (V. ö. Iratok II. 142. és 147. sz.) így az országgyűlés folytatásának kényes kérdése tolult előtérbe. A rendek a felső táblához intézett üzenetükben azt hangoztatták, hogy az országgyűlések célja nem az adómegszavazás, hanem a felmerült sérelmek tárgyalása, s e részben hivatkoztak az 1791 : 13. tc.-re és Ferenc ígéretére az 1805-iki országgyűlés alkalmából. Azt vitatták, hogy a sérelmek kapcsán joguk van az 1790-ben kiküldött regnikoláris deputáció munkálatainak tárgyalására, mert azoknak 15 óv óta való halogatása legfőbb sérelmök, amely a polgári közigazgatást valósággal megbénítja. (Acta 1807. > 363—364. 1.) A felső tábla, amely a király óhajtását teljesíteni akarta, ezért azzal a javaslattal lépett föl, hogy a regnikoláris deputáció munkálatainak tárgyalására tűzzenek ki új országgyűlést, amelynek helye és ideje töi-vényeikkben határoztatnék meg. A rendek e helyett inkább az ujoncmegajánlásnak külön cikkben történő szentesítése mellett voltak, hogy a tárgyalást folytathassák, amihez viszont a felső tábla nem járult hozzá. E mellett a sóár emelésének kérésével foglalkoztak, ellenezve a szállítási dijak s ezzel a só árának emelését, különösen azt, hogy a só ára a külömböző vidékeken a szállítási dijak szerint másként alakuljon. (Alvinczy jelentése okt. 8-ikáról Privatbibl. fasc. 51.) A nádor a külön törvénycikk alkotását az országgyűlési tárgyalások rendje szempontjából kedvezőnek tartotta és 13 főrenddel a rendek javaslata mellett szavazott, de a felső tábla többsége (24 szavazattal) elvetette ezt az indítványt. (Zichy jelentése okt. 12-ikéről, Privatbibl. fasc. 46.) V. ö. erre vonatkozólag a nádor okt. 19-iki részletes hivatalos jelentését is. (Iratok. III. 5. sz.) Drevenyák, akit a Vay-ügy fejleményei elkeserítettek, ez alkalomból egy mellekletet csatolt okt. 12-i jelentéséhez, amely azt mondja, hogy a rendi üzenet mellett szavazó 14 főúr az ellenzékhez csatlakozott, „daß sollte immer und allenthalben seyn — daß selbst der Erzherzog
