Domanovszky Sándor: József nádor iratai II. 1805-1807. (Budapest, 1929)

1807

752 1807 JÜL. 12. gyűlés eseményeit panaszolta el, kifejezést adva annak az aggodalmának, hogy a király „werde ... eingedenk der itzigen Behandlung, sobald er von aussen nichts mehr zu fürchten habe, aus einem anderen Tone sprechen, und der itzige Landtag dürfte sehr leicht der letzte sein". Ehhez fűzte JBaldacci gondolatait: „itzt wo es sich um die Behauptung der Existenz des Staates handelt, fordert es nach meinem Erachten die Klugheit, stärkere Erschütterungen im Innern, so viel nur immer möglich, zu vermeiden

; so gewiß es auch ist, daß, wenn der Schlag itzt geführt werden könnte, in den Augen aller Unbefangenen die Schuld nicht auf die Regierung, sondern auf jene Zeloten, die auch durch die äußerste Langmuth zur Ruhe und zur Besinnung nicht gebracht werden konnten, zurückfallen würde". (Kab. A. 534-1499/18U7.) 128. 1807 Julius 12. Buda. József nádor Ferenc császárnak, az utolsó napok országgyűlési eseményeiről. A nádor sk. levele : Sammelb. 273. Az alsótábla július 8., 9. és 10-én tartott üléseiben (Diarium 1807. 183—218. 1.) a feliratot némileg enyhítette, de Vay József felszólalására, aki beszédében azt hangoztatta, hogy a hatósági katonaállítást Magyarországról örök időkre ki kellene zárni, a többség a toborzás mellett foglalt állást és csak 10.000 újoncot szavazott meg. (Gr. Zichy, Privatbibl. fasc. 46.) Július 11-én vette tárgyalás alá az alsótábla újabb üzenetét a felsőtábla. A nádor beszélt: „er glaubte zwar nicht, daß die Stände bey einem für ihr eigenes Wohl gewidmeten Oblat Bedingungen beabsichten könnten, indessen, da sie nicht assecurationem oder sponsionem regiam, sondern implementum sponsionis regiae pro basi oblati angenommen, gleichwohl in jedem Paragraph fiduciam geäußert hätten, müsse auch jede Mißdeutung umso sorgfältiger vermieden werden, indem ansonsten voraus zu sehen sey, daß Seyne Majestät unangemessene Sprache nicht gut aufnehmen und unliebsame Folgen daraus entstehen könnten". Az újonckérdés kapcsán figyelmeztette a főrendeket, hogy a kapitulánsok pótlásáról is gondoskodni kell, mert enélkül a király nem tudja a kapitulánsoknak adott királyi szavát megtartani. 18.000 újonc megajánlását tartotta tehát szükségesnek „und, um solche sodann desto gewisser zu kennen, bey Seiner Majestät um die Mittheilung authentischer Ausweise des wirklichen Abganges der nicht eingerückten Beurlaubten und der zu entlassenden Kriegskapitulanten eingeschritten werden". Végül megjegyezte „daß alles, was bisher in dem Kapitulations-Object geschehen sey, darinn bestehe, daß die Stände sich immer auf den eigentlich von der Insurrection handelnden 3-ten Artikel von 1741 beruffen, die procere3 aber für wirksame Mittel aur Kompleterhaltung gesinnt seyn". Rendszeres eljárás kedvéért mindenekelőtt szükségesnek tartaná elhatározni, hogy az ország a hadkiegészítést hogyan kívánja megoldani, hogy fenn akarja-e tartani a kapitulációs rendszert. A rendeknek először is szembe kellett volna állítaniok a sorozás mellett és ellen szóló érveket „die sey aber gegen die schon früher erklärten Gesinnung des Palatins unterlassen worden", ami elodázta és megnehezítette a határozathozatalt. Abból kiindulva, hogy az uralkodónak a belső rend fenntartására és a külső biztonságra rendelkezésre bocsátandó erőnek elégségesnek és hatékonynak kell lennie, a rendek által ajánlott toborzást már azért sem tartotta kielégítőnek, mert eredménye bizonytalan. A teher egyen-