Domanovszky Sándor: József nádor iratai II. 1805-1807. (Budapest, 1929)

1807

bothen und Zöllen angetragen, worinn eigentlich die Handels-Freiheit bestehen sollte

; über diesen Punkt, welcher auch durch die Eigenschaft der dem Königreich Hungarn zukommenden Selbstständigkeit begründet werden wollte, sind manche wesentliche auf die Verfassung von Hungarn und jene der deutschen Erblanden Bezug nehmende Finanzdingen von der Finanzhofstelle entgegengezetzet und der Schluß gefolgert worden, daß eine unbeschränkte Handels-Freyheit mit dem Wohl der deutschen Provinzen, so auch mit dem landesfürstlichen Rechten nicht vereinbarlich seyn könne, inzwischen aber allerdings billig seye, dem hung. Kommerz alle jene Begünstigungen und Erleichterungen zukommen zu machen, welche sich mit dem Interesse des gesammten, unter einem Scepter stehenden Staatskörpers vertragen wird". A Finanzhof stelle azt ajánlja tehát, jelentsék ki, hogy a magyar termények kivitele a külföldre, amennyiben az az állam javával nem áll ellentétben, nemcsak nem korlátoztatik, hanem fokozatosan (allenthalben) megkönnyíttetik és Magyarország e tekintetben nem fog semmi esetre sem mostohább elbánásban részesülni, mint a többi tartományok ; de a magyar terményekre, melyek az örökös tartományokba vitetnek, kivetett vámot megszüntetni nem lehet, mert ez utóbbiaknak a legnagyobb hátrányára volna. Ezt a kancellária is helyeselte. A nádor azt óhajtja, hogy ezt határozottabb és a rendeket jobban megnyugtató kifejezésekkel tegyék. A két tervezet közt talán nincs lényeges különbség, de a nádor, aki „selbst von Aufhebung der Zölle gewissermassen die Zusicherung ertheilet werden will", azt hinné, hogy a tervezett kijelentéshez még hozzá lehetne fűzni: „überhaupt aber in Betref der Kommerzial-Verfügungen von dem Grundsatz ausgehen werde, das activ Kommerz von Hungarn und dadurch die Industrie dieses Landes auf alle thunliche Art zu heben und zu befördern." ad 2. A közbülső vámvonal eltörlésére vonatkozólag a Finanzhofstelle legfeljebb annyit enged meg, hogy a vámok új megállapításánál a magyar produkcióra méltányos figyelmet kellene fordítani. Ezzel szemben a nádor úgy véli „daß die angetragene Aufhebung der Zölle auch ohne Nachtheil der deutschen Erblanden nach der Zeit geschehen könnte, früher aber solche gegen ein von Hungarn zu leistendes Aequivalent zu bewilligen thunlich wäre, insoweit jedoch bei den gegenwärtigen bedrängten Staatsumständen dieses dermalen nicht stattfände, so dörfte wenigstens die Zusicherung einer billigen Regulierung der Zölle ertheilet werden". Ehhez ő is hozzájárul, a vámvonal eltörlése ellen Haupteinwendung bleibt immer praktisch wahr, „daß nach der jetzigen Provision der Länder-Einrichtung die deutschen Erblanden das Ubergewicht der hung [arischen] Konkurrenz empfindlich zu fühlen gezwungen wären". b. Panaszkodnak azon is, hogy a Magyarország részére szállított; árut az országon kívül vámolják el. Az Ausztrián át szállított külföldi áruról van sző. E részben a Finanzhofstelle hajlandó Magyarországon lerakóhelyeket berendezni. A nádor szerint Magyarországnak joga van követelni az országban való vámolást. Ezt ő is elismeri, nem is származik belőle kár, mert a befolyt jövedelmet tetszés szerint fordíthatják ahová akarják. c. A harmadik kívánság a magyar hatóságok megkérdezése a magyarországi vonatkozású vámváltoztatásoknál. Ez arra vonatkozik, hogy a változások ne történjenek a nádor és a magyar dikasztériumok tudta nélkül. A nádor hozzáteszi: salvo tarnen semper iure suo regio. Ezt méltányosnak találja és a nádor hozzátételét is fölöslegesnek véli. ő. A gabonakivitel állandó szabaddátételét a kancelléria meg óhajtja adni, kivéve, ha az ország valamely más részében éhség van, vagy más állami szükséglet ellene szól, és azt óhajtaná, ha a kiviteli tilalmat Magyarországon életbe léptetik, ugyanaz történjék az Örökös tartományokban is. Ezzel szemben a Kommerzhofstelle nem tartja megengedhetőnek az osztrák kivitelnek a magyartól való ilyen függésbe hozatalát „da es zweckwidrig wäre